Zsoltárok könyve 2

1Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek? 2Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és fölkentje ellen: 3Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! 4Az egekben lakozó kineveti, az ÚR megcsúfolja őket. 5Majd így szól haragjában, és megrettenti őket fölindulásában: 6Én kentem ám fel királyomat szent hegyemen, a Sionon! 7Törvényként hirdetem, az ÚR mondta nekem: Az én fiam vagy te, ma adtam neked életet. 8Kérd tőlem, és odaadom neked örökségül a népeket és birtokodul a föld határait. 9Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket, mint egy cserépedényt. 10Azért, ti királyok, legyetek észnél, és okuljatok, ti földnek bírái! 11Szolgáljátok az URat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. 12Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar fölgerjed haragja. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!