1 Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és fölkentje ellen:

3 Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 Az egekben lakozó kineveti, az ÚR megcsúfolja őket.

5 Majd így szól haragjában, és megrettenti őket fölindulásában:

6 Én kentem ám fel királyomat szent hegyemen, a Sionon!

7 Törvényként hirdetem, az ÚR mondta nekem: Az én fiam vagy te, ma adtam neked életet.

8 Kérd tőlem, és odaadom neked örökségül a népeket és birtokodul a föld határait.

9 Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket, mint egy cserépedényt.

10 Azért, ti királyok, legyetek észnél, és okuljatok, ti földnek bírái!

11 Szolgáljátok az URat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar fölgerjed haragja. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!