1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.] (2) Az egek beszélik Isten dicsőségét, és keze munkáját hirdeti az égboltozat.

2 (3) Nappal a nappalnak mond beszédet, éj éjnek ad jelentést.

3 (4) Nincs szó, sem beszéd, nem hallható a hangjuk:

4 (5) mégis elhat szózatuk az egész földre, és szavuk a világ végére. Sátrat készített ott a napnak,

5 (6) amely olyan, mint egy vőlegény, aki a szobájából jön ki. Örvend, mint egy hős, hogy pályáját futhatja.

6 (7) Elindul az ég egyik széléről, s fordulása a másik széléig tart. Nincs semmi, ami elrejtőzhetne heve elől.

7 (8) Az ÚR törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket. Az ÚR bizonyságtétele bizonyos, bölccsé teszi az együgyűt.

8 (9) Az ÚR rendelkezései helyesek, megvidámítják a szívet. Az ÚR parancsa világos, megvilágosítja a szemeket.

9 (10) Az ÚR félelme tiszta, megáll mindörökké. Az ÚR ítéletei változhatatlanok, és minden tekintetben igazságosak.

10 (11) Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is. Édesebbek a méznél, még a csurgatott méznél is.

11 (12) Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, nagy jutalma van.

12 (13) Ki veheti észre a tévedéseket? A titkos bűnöktől tisztíts meg engem!

13 (14) Tartsd távol szolgádat az önhittségtől is, hogy ne uralkodjék rajtam; akkor feddhetetlen leszek, és sok vétektől tiszta.

14 (15) Legyenek kedvedre valók szám mondásai, és szívem gondolatai legyenek előtted, ó, URam, kősziklám és megváltóm.