1 [A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki azon a napon mondta el az ÚRnak ennek az éneknek a szavait, amelyen az ÚR megszabadította minden ellensége és Saul kezéből.] (2) [Ezt mondta:] Szeretlek URam, én erősségem!

2 (3) Az ÚR az én kősziklám, váram és szabadítóm, az én Istenem, kősziklám, őbenne bízom; az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.

3 (4) Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

4 (5) A halál kötelei vettek körül, és az istentelenség árja rettentett engem.

5 (6) A Seol kötelei vettek körül, és a halál csapdái fogtak meg.

6 (7) Szükségemben az URat hívtam, és Istenemhez kiáltottam. Meghallotta hangomat templomából, és kiáltásom fülébe jutott.

7 (8) Megindult, megrendült a föld, s a hegyek alapjai inogtak, megindultak, mert haragra gyúlt.

8 (9) Füst szállt fel az orrából, szájából emésztő tűz; izzó parázs gerjedt benne.

9 (10) Lehajtotta az eget, és leszállt, homály volt a lába alatt.

10 (11) Kerúbon járt, és szelek szárnyán suhant.

11 (12) A sötétséget tette rejtekhelyévé maga körül, mint egy sátrat; a sötét felhőt és sűrű fellegeket.

12 (13) Az előtte lévő fényességből előtűntek felhői jégesővel és izzó parázzsal.

13 (14) Dörgött az ÚR az egekben, zengett a Magasságos; jégeső hullt és izzó parázs.

14 (15) Kilőtte nyilait, és szétszórta őket, villámokat röpített mindenfelé.

15 (16) Előtűnt a vizek medre, és megmutatkoztak a világ alapjai a te feddésedtől, URam, orrod leheletének szelétől.

16 (17) Lenyúlt a magasból, és fölvett engem, kihúzott a nagy vizekből.

17 (18) Megszabadított erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak voltak nálam.

18 (19) Rám törtek a veszedelmem napján, de az ÚR volt a támaszom.

19 (20) Tágas helyre vitt ki engem, kiragadott engem, mert kedvét leli bennem.

20 (21) Az ÚR megfizetett nekem igazságom szerint, kezem tisztasága szerint fizetett meg nekem.

21 (22) Mert megőriztem az ÚR útjait, és nem hagytam el gonoszul Istenemet.

22 (23) Minden ítélete előttem van, és rendeléseit nem vetettem el magamtól.

23 (24) Feddhetetlen voltam előtte, őrizkedtem a vétektől.

24 (25) Ezért megfizetett nekem az ÚR igazságom szerint, kezem tisztasága szerint, amely szeme előtt van.

25 (26) Az irgalmashoz irgalmas vagy, a feddhetetlenhez feddhetetlen vagy.

26 (27) A tisztához tiszta vagy, s a visszáshoz visszás vagy.

27 (28) Mert te megtartod a nyomorult népet, és megalázod a kevély szemeket.

28 (29) Mert te gyújtod meg a mécsesemet. Az ÚR, az én Istenem megvilágosítja sötétségemet.

29 (30) Mert általad a táboron is átfutok, Istenemmel a kőfalon is átugrom.

30 (31) Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színtiszta. Pajzsa ő mindazoknak, akik bíznak benne.

31 (32) Mert kicsoda Isten az ÚRon kívül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?

32 (33) Isten az, aki erővel övez föl engem, és tökéletessé teszi utamat.

33 (34) Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és magaslatokra állít engem.

34 (35) Ő tanítja kezemet a harcra, karom meghajlítja az ércíjat.

35 (36) Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod támogat, és jóvoltod fölmagasztalt engem.

36 (37) Teret adtál lépteimnek, és nem tántorog a lábam.

37 (38) Üldözöm ellenségeimet, és elérem őket, nem térek vissza, míg meg nem semmisülnek.

38 (39) Összetöröm őket, hogy föl sem kelhetnek, lábam elé hullanak.

39 (40) Mert te öveztél föl engem erővel a harcra, és elém vetetted azokat, akik felkeltek ellenem.

40 (41) Megadtad, hogy ellenségeim meghátráljanak, és elpusztíthattam gyűlölőimet.

41 (42) Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem felel nekik.

42 (43) Apróra töröm őket, mint a szélhordta por, és megtaposom őket, mint az utca sarát.

43 (44) Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól, nemzetek fejévé tettél engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem.

44 (45) Amint meghallja fülük szavamat, engedelmeskednek, és az idegenek is hízelegnek nekem.

45 (46) Mert eltikkadtak az idegenek, és reszketve jönnek elő erődeikből.

46 (47) Él az ÚR, és áldott az én kősziklám; magasztaltassék hát üdvösségem Istene.

47 (48) Isten az, aki bosszút áll értem, népeket vet alám,

48 (49) és megment ellenségeimtől. Az ellenem felkelőkkel szemben fölmagasztal, és megszabadít az erőszakos emberektől.

49 (50) Ezért dicsérlek téged, URam, a nemzetek között, és éneket zengek nevednek.

50 (51) Nagy segítséget ad királyának, és irgalmasságot cselekszik fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.