1 [Dávid imádsága.] Hallgasd meg, URam, az igazságot, vedd észre kiáltásomat! Figyelj imádságomra, amely nem csalárd ajakról ered.

2 Tőled jöjjön ítéletem, szemed tekintsen az igazságra.

3 Megvizsgáltad a szívemet, meglátogattál éjjel. Ha próbára teszel, nem találsz bennem semmi rosszat; elhatároztam, hogy nem vétkezem a számmal.

4 Bármit tettek is az emberek, én ajkad igéjére figyelve őrizkedtem az erőszakosok ösvényeitől.

5 Lépéseim a te ösvényeidhez igazodtak, nem ingadozott a lábam.

6 Hívtalak, mert te felelhetsz nekem, Istenem! Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!

7 Mutasd meg csodálatosan kegyelmedet, te, aki jobboddal megszabadítod támadóiktól a benned bízókat!

8 Őrizz, mint a szemed fényét, szárnyad árnyékába rejts el engem

9 a gonoszok elől, akik el akarnak pusztítani; halálos ellenségeim elől, akik körülvesznek engem.

10 Megkövéredett szívüket bezárták, szájuk kevélyen szól.

11 Körülvettek most, bármerre lépünk; szemüket ránk szegezik, hogy földre terítsenek.

12 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra vágyik, vagy mint az oroszlánkölyök a rejtekhelyén.

13 Kelj fel, ó, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le, fegyvereddel mentsd meg életemet a gonosztól!

14 Szabadíts meg kezeddel, ó, URam, az emberektől, a világ embereitől, akiknek osztályrészük ez életben van! Megtöltötted hasukat javaiddal, bővelkednek fiakkal, ami pedig megmarad utánuk, azt gyermekeikre hagyják!

15 Én pedig meglátom arcodat igazságban, arcod látása megelégít, amikor fölébredek.