Zsoltárok könyve 16

1[Dávid bizonyságtétele.] Tarts meg engem, Istenem, mert benned bízom! 2Ezt mondom az ÚRnak: Az én URam vagy, nálad nagyobb jó nincs számomra. 3A szentekben, akik e földön vannak, és a felségesekben van minden gyönyörűségem. 4Megsokasodnak fájdalmai azoknak, akik más isten után sietnek, de én nem áldozom nekik véresáldozatot, és nevüket sem veszem ajkamra. 5Az ÚR az én osztályrészem és poharam; te tartod kezedben sorsomat. 6Az én részem kies helyre esett, valóban szép örökség jutott nekem. 7Áldom az URat, aki tanácsot ad nekem, bensőm még éjjel is oktat engem. 8Az ÚRra nézek szüntelen; nem rendülök meg, mert a jobbom felől van. 9Ezért örül a szívem, és vigad a lelkem, testem is biztonságban lakik. 10Mert nem hagyod lelkemet a sírba jutni, nem engeded, hogy szented rothadást lásson. 11Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van.