1 [Dávid bizonyságtétele.] Tarts meg engem, Istenem, mert benned bízom!

2 Ezt mondom az ÚRnak: Az én URam vagy, nálad nagyobb jó nincs számomra.

3 A szentekben, akik e földön vannak, és a felségesekben van minden gyönyörűségem.

4 Megsokasodnak fájdalmai azoknak, akik más isten után sietnek, de én nem áldozom nekik véresáldozatot, és nevüket sem veszem ajkamra.

5 Az ÚR az én osztályrészem és poharam; te tartod kezedben sorsomat.

6 Az én részem kies helyre esett, valóban szép örökség jutott nekem.

7 Áldom az URat, aki tanácsot ad nekem, bensőm még éjjel is oktat engem.

8 Az ÚRra nézek szüntelen; nem rendülök meg, mert a jobbom felől van.

9 Ezért örül a szívem, és vigad a lelkem, testem is biztonságban lakik.

10 Mert nem hagyod lelkemet a sírba jutni, nem engeded, hogy szented rothadást lásson.

11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van.