Zsoltárok könyve 147

1Dicsérjétek az URat! Hiszen Istenünkről énekelni jó, hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! 2Az ÚR építi Jeruzsálemet, összegyűjti a szétszórt Izráelt. 3Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. 4Elrendeli a csillagok számát, és nevet ad mindnyájuknak. 5Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, bölcsességének nincs határa. 6Megtartja az ÚR a nyomorultakat, de a gonoszokat porig alázza. 7Énekeljetek az ÚRnak hálaadással, pengessetek hárfát Istenünknek! 8Ő az, aki beborítja felhővel az eget, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken. 9Ő az, aki táplálékot ad az állatoknak, még a károgó hollófiókáknak is. 10Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábában gyönyörködik. 11Az őt félőkben gyönyörködik az ÚR, akik kegyelmében reménykednek. 12Dicsőítsd, Jeruzsálem, az URat! Dicsérd, ó, Sion, Istenedet! 13Mert erőssé teszi kapuid zárait, és megáldja a benne lakó fiaidat. 14Békességet ad határaidnak, a legjobb búzával elégít meg téged. 15Elküldi parancsolatát a földre, szava igen gyorsan odaér. 16Olyan havat ad, mint a gyapjú, és úgy szórja a deret, mint a hamut. 17Darabokban szórja le a jeget, ki állhatja ki, ha fagyot támaszt? 18De ha kibocsátja szavát, szétolvasztja őket; ha megindítja a szelet, már folydogálnak is a vizek. 19Közölte igéit Jákóbbal, törvényeit és végzéseit Izráellel. 20Nem tett így egyetlen néppel sem, határozatait sem tudatta velük. Dicsérjétek az URat!