Zsoltárok könyve 143

1[Dávid zsoltára.] URam, hallgasd meg könyörgésemet, figyelj imádságomra! Hűséged és igazságod szerint hallgass meg engem. 2Ne szállj perbe szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted! 3Íme, ellenség üldözi lelkemet, földre tiporja életemet. Sötétségbe taszít engem, mint a régen megholtakat. 4Elcsügged bennem a lelkem, megdermed bensőmben a szívem. 5Megemlékezem a régi időkről, végiggondolom minden dolgodat, kezed munkáiról elmélkedem. 6Feléd tárom kezemet, lelkem mint szomjú föld, úgy sóvárog utánad. [Szela] 7Siess, hallgass meg, URam, mert eleped a lelkem! Ne rejtsd el arcodat előlem: ne legyek hasonló a sírba szállókhoz! 8Jó reggel hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nekem, hogy melyik úton járjak, mert hozzád emelem lelkemet! 9Szabadíts meg ellenségeimtől, URam, hozzád menekülök! 10Taníts meg a te akaratodat tenni, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezessen engem sima földön. 11Eleveníts meg engem, URam, a te nevedért. Hozd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! 12Kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, akik szorongatják a lelkemet, mert szolgád vagyok én.