1 [Dávid zsoltára.] URam, téged hívlak: siess hozzám, figyelj szavamra, amikor hívlak.

2 Jusson eléd imádságom mint illatáldozat, és fölemelt kezem mint esti áldozat.

3 URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!

4 Ne engedd szívemet rosszra hajolni, hogy ne cselekedjem istentelenül a gonosztevőkkel együtt; és ne egyem kedvelt ételükből.

5 Ha igaz ütlegel engem, kegyelem az; ha dorgál engem, olyan, mintha olajjal kenné a fejemet. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is érte bajaiban.

6 Ha bíráikat letaszítják a szikláról, akkor majd hallgatják beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

7 Mint amikor barázdát vágnak a földbe, úgy szóródnak szét csontjaik a Seol torkában.

8 De az én szemem, URam Isten, rajtad csüng. Hozzád folyamodom, ne oltsd ki életemet!

9 Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők hálóitól!

10 Az álnokok saját tőrükbe esnek, míg én nyugodtan továbbmegyek.