Zsoltárok könyve 140

1[A karmesternek: Dávid zsoltára.] (2) Szabadíts meg, URam, a gonosz emberektől, védj meg engem az erőszakos férfiaktól, 2(3) akik gonoszt gondolnak szívükben, és mindennap háborúságot keltenek. 3(4) Nyelvüket élesítik, mint a kígyó, vipera mérge van ajkukon. [Szela] 4(5) Ments meg, URam, a gonoszok kezétől, védj meg engem az erőszakos férfiaktól, akik jártomban el akarnak buktatni. 5(6) Tőrt vetettek nekem titokban a kevélyek, köteleket és hálót terítettek ösvényem szélére, csapdát állítottak nekem! [Szela] 6(7) Azt mondtam az ÚRnak: Te vagy Istenem! Hallgasd meg, URam, könyörgésem hangját! 7(8) Én URam Istenem, erős szabadítóm, te oltalmazod fejemet a háborúság napján! 8(9) Ne add meg, URam, amit a gonosz kíván, rossz szándékát ne hagyd beteljesülni, mert fölfuvalkodik! [Szela] 9(10) A körülöttem ólálkodók fejét borítsa el saját ajkuk átka. 10(11) Hulljon rájuk izzó parázs; vesd őket tűzbe és verembe, hogy föl ne kelhessenek! 11(12) A rágalmazó ne maradjon meg a földön, a zsarnok embert üldözze a veszedelem, amíg össze nem esik. 12(13) Tudom, hogy az ÚR fölkarolja a szegények ügyét, a nyomorultak jogát. 13(14) Csak az igazak magasztalják nevedet, és az igazságosak lakhatnak színed előtt!