1 [Dávidé.] Magasztallak téged teljes szívemből, énekkel áldalak az istenekkel szemben.

2 Leborulok szent templomod felé, és magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.

3 Amikor kiáltottam, meghallgattál, bátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

4 Téged magasztal, URam, e föld minden királya, amikor meghallják szád beszédeit.

5 Énekelnek az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR dicsősége!

6 Noha felséges az ÚR, mégis meglátja az alázatost, de a kevélyt csak távolról ismeri.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, te megelevenítesz. Kinyújtod kezedet ellenségeim haragja ellen, és jobbod megment engem.

8 Az ÚR mindent elvégez értem. URam, kegyelmed örökkévaló; ne hagyd el kezed alkotásait!