1 Ott ültünk Babilón folyói mellett, és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk.

2 Az ott lévő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat,

3 mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, amikor ezt mondták: Énekeljetek nekünk a Sion énekeiből!

4 Hogyan énekelnénk az ÚR énekét idegen földön?

5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam a jobb kezem!

6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad, ha nem Jeruzsálemet tekintem legfőbb örömömnek.

7 Emlékezzél meg, URam, Edóm fiairól, akik azt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le egészen az alapjáig!

8 Babilón leánya, te pusztulásra való! Áldott legyen, aki megfizet neked azért, amit tettél velünk!

9 Áldott legyen, aki megragadja és sziklához csapja kisdedeidet!