Zsoltárok könyve 137

1Ott ültünk Babilón folyói mellett, és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk. 2Az ott lévő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat, 3mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, amikor ezt mondták: Énekeljetek nekünk a Sion énekeiből! 4Hogyan énekelnénk az ÚR énekét idegen földön? 5Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam a jobb kezem! 6Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad, ha nem Jeruzsálemet tekintem legfőbb örömömnek. 7Emlékezzél meg, URam, Edóm fiairól, akik azt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le egészen az alapjáig! 8Babilón leánya, te pusztulásra való! Áldott legyen, aki megfizet neked azért, amit tettél velünk! 9Áldott legyen, aki megragadja és sziklához csapja kisdedeidet!