1 [Ének fölmenetelkor.] Emlékezzél meg, URam, Dávid minden nyomorúságáról,

2 aki megesküdött az ÚRnak, fogadalmat tett Jákób erős Istenének:

3 Nem megyek be lakósátramba, nem fekszem le hálóhelyemen,

4 nem engedek szememnek alvást s pilláimnak szenderülést,

5 amíg helyet nem találok az ÚRnak, hajlékot Jákób erős Istenének!

6 Íme, hallottuk, hogy Efratában van, rátaláltunk Jaar mezőin.

7 Hadd menjünk be hajlékaiba, hadd boruljunk le lába zsámolyához!

8 Indulj el, URam, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája!

9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeseid pedig ujjongjanak!

10 Szolgádért, Dávidért ne fordulj el fölkentedtől!

11 Megesküdött az ÚR Dávidnak, hogy bizony nem tér el attól: Vér szerinti utódodat ültetem trónodra.

12 Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre megtanítom őket, akkor az ő fiaik is trónodon ülhetnek mindvégig.

13 Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt akarta, hogy lakhelye legyen.

14 Ez lesz nyugvóhelyem örökre, itt lakozom, mert ezt szeretem.

15 Gazdagon megáldom eleséggel, szegényeit jóltartom kenyérrel.

16 Papjait fölruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyesei.

17 Megnövelem ott Dávid hatalmát, mécsest szerzek fölkentemnek.

18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig korona ragyog.