Zsoltárok könyve 130

1[Ének fölmenetelkor.] A mélységből kiáltok hozzád, URam! 2Uram, hallgasd meg szavamat! Figyeljen füled könyörgő szavamra! 3Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki állhat meg előtted? 4De nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! 5Várom az URat, várja lelkem, és bízom ígéretében. 6Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. 7Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! 8Meg is szabadítja Izráelt minden bűnéből.