Zsoltárok könyve 129

1[Ének fölmenetelkor.] Sokat szorongattak engem ifjúságom óta – mondja Izráel –, 2sokat szorongattak engem ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. 3Szántók szántottak hátamon, hosszan húzták barázdáikat. 4Igaz az ÚR! Elszaggatta a gonoszok kötelét. 5Megszégyenülnek és meghátrálnak mindazok, akik Siont gyűlölik. 6Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, amely kiszárad, mielőtt letépnék, 7amelyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe. 8Az átutazók sem mondják: „Legyen rajtatok az ÚR áldása! Áldunk benneteket az ÚR nevében!”