1 [Ének fölmenetelkor.] Hozzád emelem szememet, ó, te egekben lakozó!

2 Íme, miként a szolgák szeme uruknak kezére néz, miként a szolgálólány szeme asszonya kezére, úgy néz szemünk Istenünkre, az ÚRra, mígnem megkönyörül rajtunk!

3 Könyörülj rajtunk, URam, könyörülj rajtunk, mert nagyon elteltünk gyalázattal!

4 Nagyon eltelt a lelkünk az elbizakodottak csúfolódásával és a kevélyek gyalázkodásával.