Zsoltárok könyve 122

1[Ének fölmenetelkor. Dávidtól.] Örvendezem, amikor azt mondják nekem: Menjünk el az ÚR házába! 2Lábunk ott áll kapuidban, ó, Jeruzsálem! 3Jeruzsálem, te szépen épült, jól egybeszerkesztett város! 4Ahová följárnak a nemzetségek, az ÚR nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, hogy ott dicsérjék az ÚR nevét. 5Mert ott állnak az ítélőszékek, Dávid házának székei. 6Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért. Legyenek boldogok a téged szeretők! 7Békesség legyen várfalaid között, csöndesség palotáidban. 8Testvéreimért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled! 9Az ÚRnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánjak jót neked.