Zsoltárok könyve 120

1[Ének fölmenetelkor.] Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. 2URam, mentsd meg lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! 3Mit adnak neked, mit fogsz kapni, te csalárd nyelv? 4A harcos hegyes nyilait rekettye parazsával. 5Jaj nekem, mert Mesekben bujdosom, és Kédár sátrai közt lakom! 6Régóta lakik lelkem a békesség gyűlölőivel! 7Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.