Zsoltárok könyve 12

1[A karmesternek: mély hangra. Dávid zsoltára.] (2) Segíts, URam, mert elfogyott a kegyes, eltűntek a hívek az emberek fiai közül! 2(3) Hamisan szól egyik a másikhoz, hízelgő ajakkal, kétszínűen beszélnek. 3(4) Irtson ki az ÚR minden hízelgő ajkat, minden nyelvet, amely nagyokat mond. 4(5) Mert azt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkunk velünk van: ki lehetne úrrá rajtunk? 5(6) A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt bizony fölkelek – így szól az ÚR –, védelmembe veszem azt, aki arra vágyik. 6(7) Az ÚR szavai tiszta beszédek, mint a földbe vájt kohóban megolvasztott ezüst, amelyet hétszer tisztítanak. 7(8) URam, tarts meg minket, és őrizz meg minket e nemzedéktől fogva mindenkor, 8(9) még ha gonoszok járnak is körös-körül, és az alávalóságot fölmagasztalják az emberek között!