Zsoltárok könyve 116

1Szeretem az URat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. 2Mivel felém fordította fülét, őt hívom segítségül egész életemben. 3Körülvettek a halál kötelei, és a Seol szorongattatása támadt rám, nyomorúságba és ínségbe jutottam. 4És az ÚR nevét hívtam segítségül: Kérlek, URam, szabadítsd meg lelkemet! 5Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk. 6Megőrzi az ÚR az együgyűeket; elesett voltam, és megszabadított engem. 7Lelkem, nyugodj meg újra, mert az ÚR jót tett veled! 8Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, szememet a könnyhullatástól és lábamat az eleséstől, 9az ÚR arca előtt fogok járni az élők földén. 10Hittem, azért szóltam; noha igen megalázott vagyok. 11Csüggedésemben ezt mondtam: Minden ember hazug. 12Mivel fizessek az ÚRnak minden hozzám való jótéteményéért? 13Fölemelem a szabadulásért való poharat, és az ÚR nevét hívom segítségül. 14Az ÚRnak tett fogadalmaimat megadom egész népe előtt. 15Az ÚR szeme előtt drága kegyeseinek halála. 16Ó, URam, én a te szolgád vagyok, szolgálólányod fia: te oldoztad ki köteleimet. 17Neked áldozom hálaáldozattal, és az ÚR nevét hívom segítségül. 18Az ÚRnak tett fogadalmaimat megadom egész népe előtt, 19az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!