Zsoltárok könyve 115

1Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget kegyelmedért és hűségedért! 2Miért mondanák a népek: Hol van hát az ő Istenük? 3A mi Istenünk az égben van, és mindent megtesz, amit csak akar. 4Az ő bálványaik ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz munkái. 5Van szájuk, de nem szólnak, van szemük, de nem látnak. 6Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. 7Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukból. 8Hozzájuk hasonlók lesznek a készítőik és mindazok, akik bennük bíznak! 9Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő. 10Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő. 11Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő. 12Gondol ránk az ÚR, és megáld minket. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát. 13Megáldja azokat, akik félik az URat, kicsinyeket és nagyokat. 14Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat! 15Az ÚR áldottai vagytok, aki a mennyet és a földet teremtette. 16Az egek az ÚR egei, de a földet az ember fiainak adta. 17Nem a halottak dicsérik az URat, sem azok, akik leszállnak a csöndességbe, 18hanem mi áldjuk az URat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az URat!