Zsoltárok könyve 11

1[A karmesternek: Dávidé.] Az ÚRban bízom. Hogy mondhatjátok lelkemnek: Menekülj a hegyre, mint a madár! 2Mert íme, a gonoszok feszítik már az íjat, ráillesztették nyilukat a húrra, hogy a sötétből az igaz szívűekre lövöldözzenek. 3Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz? 4Az ÚR ott van szent templomában; az ÚR trónja a mennyben van. Szeme látja, szemöldöke megvizsgálja az emberek fiait. 5Az ÚR megvizsgálja az igazat és a gonoszt, gyűlöli a lelke az álnokság kedvelőjét. 6Hálót hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az osztályrészük! 7Mert az ÚR igaz. Szereti az igazságot, az igazak meglátják az arcát.