1 [A karmesternek: Dávidé.] Az ÚRban bízom. Hogy mondhatjátok lelkemnek: Menekülj a hegyre, mint a madár!

2 Mert íme, a gonoszok feszítik már az íjat, ráillesztették nyilukat a húrra, hogy a sötétből az igaz szívűekre lövöldözzenek.

3 Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz?

4 Az ÚR ott van szent templomában; az ÚR trónja a mennyben van. Szeme látja, szemöldöke megvizsgálja az emberek fiait.

5 Az ÚR megvizsgálja az igazat és a gonoszt, gyűlöli a lelke az álnokság kedvelőjét.

6 Hálót hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az osztályrészük!

7 Mert az ÚR igaz. Szereti az igazságot, az igazak meglátják az arcát.