1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.] Dicséretemnek Istene, ne hallgass!

2 Mert a gonosz szája és az álnok szája fölnyílt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem.

3 Gyűlöletes beszédekkel vesznek körül és ok nélkül ostromolnak.

4 Szeretetemre válaszul ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

5 Rosszal fizetnek nekem a jóért és gyűlölködéssel a szeretetemért.

6 Állíts szembe vele egy gonosz embert, és álljon vádló jobb keze felől.

7 A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is bűnné legyen.

8 Élete napjai kevesek legyenek, és hivatalát más foglalja el!

9 Fiai legyenek árvákká, felesége pedig özveggyé!

10 Bujdossanak fiai, és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt!

11 Foglalja le mindenét az uzsorás, idegenek ragadják el szerzeményét!

12 Ne legyen senki kegyelmes iránta, és ne legyen, aki könyörül árváin!

13 Vesszen ki utóda: töröltessék ki nevük már a következő nemzedékben!

14 Atyái álnokságára is emlékezzék az ÚR, és anyja bűnét se törölje el!

15 Legyenek ezek mindig az ÚR előtt, és emlékezetük vesszen ki e földről.

16 Mivel nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon, hanem üldözte a szegény és nyomorult embert és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

17 Mivel szerette az átkot, érje is el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, távozzon el az tőle.

18 Úgy öltötte föl az átkot, mint a ruháját: azért hatoljon belé, mint a víz, és csontjaiba, mint az olaj.

19 Az legyen palástja, amelybe beburkolózik, és öve, amely mindig körülövezi.

20 Ez legyen vádolóim fizetsége az ÚRtól, azoké, akik rosszat beszélnek lelkemről.

21 De te, URam, Istenem, tégy jót velem nevedért! Mivel jó a kegyelmed, szabadíts meg engem!

22 Mert én szegény és nyomorult vagyok, még a szívem is sebzett bennem.

23 Úgy hanyatlom el, mint a megnyúló árnyék, ide-oda hányódom, mint a sáska.

24 Térdem roskad a böjtöléstől, testem lefogyott kövérségéből.

25 Gyalázatossá lettem előttük, ha rám néznek, fejüket csóválják.

26 Segíts meg engem, URam Isten, szabadíts meg kegyelmesen!

27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez, hogy te cselekedted ezt, URam!

28 Ha átkoznak is ők, te megáldasz engem. Ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örül.

29 Öltözzenek gyalázatba vádlóim, burkolózzanak szégyenükbe, mint egy köpenybe!

30 Hangosan ad hálát az ÚRnak a szám, és dicsérem őt a sokaság közepette.

31 Mert a szegény jobbjára áll, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik lelkét.