Zsoltárok könyve 109

1[A karmesternek: Dávid zsoltára.] Dicséretemnek Istene, ne hallgass! 2Mert a gonosz szája és az álnok szája fölnyílt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem. 3Gyűlöletes beszédekkel vesznek körül és ok nélkül ostromolnak. 4Szeretetemre válaszul ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. 5Rosszal fizetnek nekem a jóért és gyűlölködéssel a szeretetemért. 6Állíts szembe vele egy gonosz embert, és álljon vádló jobb keze felől. 7A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is bűnné legyen. 8Élete napjai kevesek legyenek, és hivatalát más foglalja el! 9Fiai legyenek árvákká, felesége pedig özveggyé! 10Bujdossanak fiai, és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt! 11Foglalja le mindenét az uzsorás, idegenek ragadják el szerzeményét! 12Ne legyen senki kegyelmes iránta, és ne legyen, aki könyörül árváin! 13Vesszen ki utóda: töröltessék ki nevük már a következő nemzedékben! 14Atyái álnokságára is emlékezzék az ÚR, és anyja bűnét se törölje el! 15Legyenek ezek mindig az ÚR előtt, és emlékezetük vesszen ki e földről. 16Mivel nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon, hanem üldözte a szegény és nyomorult embert és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 17Mivel szerette az átkot, érje is el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, távozzon el az tőle. 18Úgy öltötte föl az átkot, mint a ruháját: azért hatoljon belé, mint a víz, és csontjaiba, mint az olaj. 19Az legyen palástja, amelybe beburkolózik, és öve, amely mindig körülövezi. 20Ez legyen vádolóim fizetsége az ÚRtól, azoké, akik rosszat beszélnek lelkemről. 21De te, URam, Istenem, tégy jót velem nevedért! Mivel jó a kegyelmed, szabadíts meg engem! 22Mert én szegény és nyomorult vagyok, még a szívem is sebzett bennem. 23Úgy hanyatlom el, mint a megnyúló árnyék, ide-oda hányódom, mint a sáska. 24Térdem roskad a böjtöléstől, testem lefogyott kövérségéből. 25Gyalázatossá lettem előttük, ha rám néznek, fejüket csóválják. 26Segíts meg engem, URam Isten, szabadíts meg kegyelmesen! 27Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez, hogy te cselekedted ezt, URam! 28Ha átkoznak is ők, te megáldasz engem. Ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örül. 29Öltözzenek gyalázatba vádlóim, burkolózzanak szégyenükbe, mint egy köpenybe! 30Hangosan ad hálát az ÚRnak a szám, és dicsérem őt a sokaság közepette. 31Mert a szegény jobbjára áll, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik lelkét.