Zsoltárok könyve 108

1[Ének. Dávid zsoltára.] (2) Kész az én szívem, Istenem, hadd énekeljek és zengedezzek lelkemből! 2(3) Ébredj föl, lant és hárfa, hadd keltsem föl a hajnalt! 3(4) Magasztallak téged a népek között, URam, zengedezek neked a nemzetek között! 4(5) Mert nagy a kegyelmed, fölülmúlja az egeket, hűséged pedig a fellegekig ér! 5(6) Téged illet az egeket fölülmúló magasztalás, Istenem, dicsőséged legyen az egész földön! 6(7) Segíts jobboddal, és hallgass meg engem, hogy megszabaduljanak, akiket szeretsz. 7(8) Isten így szólt szentségében: Örvendek, hogy feloszthatom Sikemet, és fölmérhetem Szukkót völgyét. 8(9) Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim védősisak a fejemen, Júda az uralkodói pálcám, 9(10) Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filisztea felett diadalmasan ujjongok. 10(11) Ki visz el engem a bekerített városba? Ki vezet el engem Edómig? 11(12) Nem te vagy-e az, Istenünk, aki megvetettél minket, és nem jársz seregeinkkel? 12(13) Adj szabadulást nekünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség! 13(14) Istennel hatalmasan cselekszünk, ő tapossa el ellenségeinket.