Zsoltárok könyve 106

1Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó; mert kegyelme örökkévaló! 2Ki beszélhetné el az ÚR nagy tetteit, és ki hirdethetné minden dicséretét? 3Boldog, aki megtartja a törvényt, és igazat cselekszik minden időben. 4Emlékezzél rám, URam, népedhez való jóságod szerint. Látogass meg minket szabadításoddal! 5Hadd láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és hadd örvendezhessem néped örömének, dicsérhesselek örökségeddel! 6Vétkeztünk atyáinkkal együtt, bűnt, gonoszságot cselekedtünk. 7Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem emlékeztek meg kegyelmed nagyságáról, hanem dacosak voltak a tengernél, a Vörös-tengernél. 8De az ÚR megsegítette őket az ő nevéért, hogy megismertesse velük erejét. 9Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, és úgy vitte át őket a mélységeken, mint egy síkságon. 10Kiszabadította őket gyűlölőik kezéből, kimentette őket az ellenség kezéből. 11Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg közülük. 12Akkor hittek beszédeinek, és énekelték dicséretét. 13De hamar elfelejtették cselekedeteit, és nem igényelték tanácsát. 14Vágyaik epesztették őket a pusztában, és próbára tették Istent a sivatagban. 15Megadta nekik, amit kívántak, de csömört támasztott lelkükben. 16És irigykedni kezdtek Mózesre a táborban és Áronra, az ÚR szentjére. 17Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, és befedte Abirám seregét. 18Tűz gyulladt seregükben, láng égette el a gonoszokat. 19Borjút készítettek a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt. 20Fölcserélték dicsőségét az ökör képével, amely füvet eszik. 21Elfeledkeztek szabadító Istenükről, aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban, 22csodákat Hám országában, félelmetes dolgokat a Vörös-tenger mellett. 23Azt gondolta, hogy kipusztítja őket, de választottja, Mózes elébe állt a hasadékba, hogy elfordítsa haragját, és el ne veszítse őket. 24Becsmérelték a kívánatos földet, nem hittek ígéretének. 25Morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az ÚR szavára. 26Ezért rájuk emelte kezét, hogy lesújtson rájuk a pusztában, 27és hogy a népek közé dobja utódaikat, és szétszórja őket országaikban. 28Majd csatlakoztak a Baal-Peórhoz, és ettek a holtaknak fölajánlott áldozatokból. 29Fölingerelték cselekedeteikkel az URat, ezért csapás zúdult rájuk. 30Ekkor felállt Fineás és ítélkezett, a csapásnak pedig vége lett. 31Ez igazságul tulajdoníttatott neki nemzedékről nemzedékre mindörökké. 32Meríbá vizeinél is megharagították, és Mózesnek is baja támadt miattuk, 33mert megkeserítették lelkét, és meggondolatlanul szólt ajkával. 34Nem irtották ki a népeket sem, ahogy az ÚR utasította őket. 35Sőt összeelegyedtek a népekkel, és eltanulták cselekedeteiket. 36Bálványaikat tisztelték, és azok csapdává lettek számukra. 37Föláldozták fiaikat és leányaikat a démonoknak. 38Ártatlan vért ontottak: fiaik és leányaik vérét, akiket Kánaán bálványainak áldoztak, és a vérontással megszentségtelenítették a földet. 39Tisztátalanokká lettek cselekedeteikben és paráznákká tetteikben. 40Ezért haragra gyúlt az ÚR népe ellen, és megutálta örökségét. 41Odaadta őket a népek kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtuk. 42Sanyargatták őket ellenségeik, és hatalmuk alatt görnyedtek. 43Gyakorta megmentette őket, de ők ellenszegültek konokságukkal, és még mélyebbre merültek bűneikbe. 44De rájuk tekintett a nyomorúságban, meghallgatta rimánkodásukat. 45Megemlékezett a velük kötött szövetségről, és nagy kegyelme szerint megszánta őket. 46Könyörületességre indította irántuk mindazokat, akik fogságba vitték őket. 47Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze minket a népek közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsérjük dicsőségedet! 48Áldott legyen az ÚR, Izráel Istene örökkön-örökké, és az egész nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az URat!