Zsoltárok könyve 105

1Magasztaljátok az URat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek között! 2Énekeljetek neki, zengjetek neki, beszéljétek el minden csodás tettét! 3Dicsőítsétek szent nevét! Örvendezzen azoknak a szíve, akik az URat keresik. 4Keressétek az URat és az ő erejét, keressétek arcát szüntelen! 5Emlékezzetek meg csodáiról, amelyeket cselekedett, jeleiről és szája ítéleteiről, 6ó, Ábrahámnak, az ő szolgájának utódai, ó, Jákóbnak, az ő választottjának fiai! 7Ő az ÚR, a mi Istenünk, az egész földre kihat ítélete. 8Megemlékezik szövetségéről mindörökké, rendelkezéséről, amelyet ezer nemzedékig megszabott, 9amelyet Ábrahámmal kötött, és ahogy Izsáknak megesküdött. 10Jákób elé állította azt szabályul, Izráel elé örök szövetségül. 11Azt mondta: Neked adom Kánaán földjét sors szerint való örökségül. 12Akkor még csekély számban, igen kevesen voltak, és jövevényként éltek ott. 13Egyik nemzettől a másikhoz bujdostak, egyik országból a másik néphez. 14De senkinek sem engedte, hogy nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattuk: 15Ne érintsétek fölkentjeimet, és prófétáimnak ne ártsatok! 16Azután éhínséget idézett elő a földön, és eltörte a kenyér botját mindenütt. 17Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, akit rabszolgának adtak el. 18A lábát béklyóba szorították, őt magát vasra verték 19mindaddig, amíg szava be nem teljesedett. Az ÚR beszéde igazolta őt. 20Érte küldött a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója szabaddá tette. 21Úrrá tette őt a házán és parancsolóvá minden vagyonán, 22hogy főembereit, ha akarja, megkötöztethesse, és véneit is bölcsességre taníthassa. 23És bement Izráel Egyiptomba, és Jákób Hám földjén jövevény lett. 24És nagyon megszaporította népét, és erősebbé tette elnyomóinál, 25akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és álnokul cselekedjenek szolgáival. 26Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akiket kiválasztott. 27Ők jeleket vittek véghez közöttük és csodákat Hám földjén. 28Sötétséget küldött, és elsötétült, mégis engedetlenkedtek parancsával szemben. 29Vizeiket vérré változtatta, és kipusztította halaikat. 30Földjük békáktól hemzsegett, még a királyuk termeiben is. 31Szólt, és tetvek és bogarak támadtak egész határukra. 32Jégesőt adott nekik eső gyanánt, és földjükre lángoló tüzet. 33Elverte szőlőjüket és fügefájukat, és széttördelte határukban a fákat. 34Szólt, és sáska támadt és megszámlálhatatlan szöcske. 35Fölemésztettek minden növényt a földjükön, és fölfalták szántóföldjük gyümölcsét. 36Megölt földjükön minden elsőszülöttet, férfierejük minden zsengéjét. 37És ezüsttel és arannyal megrakva hozta ki őket, és nemzetségeikben nem akadt tántorgó. 38Örült Egyiptom, amikor kivonultak, mert a tőlük való félelem szállta meg őket. 39Felhőt terített rájuk, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel. 40Könyörögtek, és ő fürjeket hozott, mennyei kenyérrel elégítette meg őket. 41Megnyitotta a kősziklát, és víz zúdult ki, folyóként áradt a sivatagban. 42Mert megemlékezett szent ígéretéről, amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett. 43Így hozta ki népét örömmel és választottjait vigassággal. 44Nekik adta a pogányok földjét, és a népek fáradsággal szerzett javait örökölték, 45hogy megtartsák rendelkezéseit, és megőrizzék törvényeit. Dicsérjétek az URat!