Zsoltárok könyve 104

1Áldjad, én lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy te, ékességet és fenséget öltöztél magadra! 2Ő az, aki körülvette magát világossággal, mint egy palásttal, és kifeszítette az eget, mint egy sátrat. 3Ő az, aki vizek fölé építette palotáját, a felhőket rendelte szekerévé, és a szelek szárnyán jár. 4A szeleket tette követévé, a lángoló tüzet szolgájává. 5Biztos alapra helyezte a földet, nem mozdul az meg soha. 6Vízáradattal borítottad be, mint egy öltözettel; a hegyek fölött is vizek álltak. 7Korholásodra szétoszlottak, mennydörgésed hangjától megriadtak. 8A hegyek fölemelkedtek, és a völgyek alászálltak arra a helyre, amelyet készítettél nekik. 9Határt szabtál, amelyet nem léphetnek át, nem térhetnek vissza a föld elborítására. 10Ő az, aki forrásokat fakaszt a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között, 11és megitassák a mező minden állatát, hogy a vadszamarak is szomjukat olthassák. 12Mellettük laknak az égi madarak, az ágak közül hangicsálnak. 13Megöntözi a hegyeket a magasból, alkotásai gyümölcséből megelégíti a földet. 14Füvet sarjaszt az állatoknak és növényeket az emberek hasznára, hogy táplálékot nyerjenek a földből, 15és bort, amely megvidámítja a halandó szívét, fényesebbé teszi arcát az olajnál, és kenyeret, amely megerősíti a halandó szívét. 16Eleget kapnak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, amelyeket ő ültetett, 17amelyeken madarak fészkelnek, mint a gólya, amely a ciprusfákon lakik. 18A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák a mormotáknak szolgálnak menedékül. 19Ő teremtette a Holdat, hogy mutassa az ünnepeket, és a Napot, amely tudja az útját. 20Ha sötétséget kelt, éjszaka lesz, hogy szanaszét járhasson a mező minden vadja; 21az oroszlánkölykök prédáért ordítanak, Istentől sürgetik eledelüket. 22Ha fölkel a Nap, elrejtőznek, és hajlékaikban heverésznek. 23Az ember munkába megy, és dolgát végzi egészen estig. 24Mily számtalanok a műveid, URam! Mindegyiket bölcsen alkottad, és tele van a föld teremtményeiddel. 25Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne, apróbb és nagyobb állatok. 26Amott gályák járnak, és cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzon benne. 27Mindenek rád néznek, hogy megfelelő időben adj nekik eledelt. 28Ha adsz nekik, ők begyűjtik azt; ha megnyitod kezedet, betelnek jóvoltodból. 29Ha elfordítod arcodat, megrémülnek; ha elveszed lelküket, kimúlnak, és újra porrá lesznek. 30Ha kibocsátod lelkedet, újakat teremtesz, és újjá teszed a föld színét. 31Az ÚRé legyen a dicsőség örökké, örvendezzen teremtményeiben az ÚR! 32Aki ha rátekint e földre, megrendül az; megérinti a hegyeket, és füstölögnek. 33Énekelek az ÚRnak egész életemben, zengedezek Istenemnek, amíg csak vagyok! 34Elmélkedésem legyen kedves neki. Én az ÚRban örvendezem. 35Vesszenek ki a bűnösök a földről, ne legyenek többé gonoszok! Áldjad, lelkem, az URat; dicsérjétek az URat!