Zsoltárok könyve 103

1[Dávidé.] Áldjad, én lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! 2Áldjad, én lelkem, az URat, és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről! 3Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. 4Megváltja életedet a sírtól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. 5Jóval tölti be időskorodat: megújul ifjúságod, mint a sasé. 6Igazságosan cselekszik az ÚR, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak. 7Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival. 8Irgalmas és könyörülő az ÚR, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelme. 9Nem fedd minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. 10Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem álnokságaink szerint fizet nekünk. 11Mert amilyen magasan van az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. 12Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk vétkeinket. 13Amilyen könyörülő az apa a fiaihoz, olyan könyörülő az ÚR az őt félők iránt. 14Mert tudja, hogyan formált minket, megemlékezik arról, hogy por vagyunk. 15Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. 16Ha átfúj rajta a szél, nincsen többé, és helyét sem ismerik többé. 17De az ÚR kegyelme öröktől fogva mindörökké az őt félőkkel van, és igazsága az unokáikkal, 18azokkal, akik megtartják szövetségét, és megemlékeznek parancsolatairól, hogy megcselekedjék azokat. 19Az ÚR a mennyekbe helyezte trónját, és uralkodása mindenre kihat. 20Áldjátok az URat, ti hatalmas erejű angyalai, akik teljesítitek rendelkezéseit, és hallgattok parancsszavára. 21Áldjátok az URat, ti minden serege: szolgái, akaratának teljesítői! 22Áldjátok az URat, ti teremtményei, uralkodása minden helyén! Áldjad, én lelkem, az URat!