Zsidókhoz írt levél 10

1Mivel a törvényben csak az eljövendő jó árnyéka van meg, nem maga a dolgok valós képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évről évre szüntelenül bemutatnak, sohasem képesek tökéletességre juttatni az odajárulókat. 2Különben megszűnt volna az áldozás, hiszen ha az áldozó egyszer megtisztult volna, többé semmi bűntudatot nem érzett volna. 3De azok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. 4Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. 5Azért e világba jövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem, 6égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél. 7Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, a könyvtekercsben írva van rólam, hogy cselekedjem a te akaratodat, Istenem. 8Előbb azt mondta, hogy áldozatot és ajándékot, égő- és bűnért való áldozatot nem akartál, nem is kedveltél, amelyeket a törvény szerint bemutatnak, 9azután így szólt: Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. 10Ezzel az akarattal vagyunk megszentelve egyszer s mindenkorra, Jézus Krisztus testének megáldozása által. 11Minden pap naponként szolgálatban áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. 12Ő azonban egyetlen áldozattal áldozva a bűnökért mindörökre az Isten jobbjára ült, 13és ott vár, amíg ellenségei a lába alá vettetnek zsámolyul. 14Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. 15De bizonyságot tesz erről nekünk a Szentlélek is, mert utána így szól: 16Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után – azt mondja az Úr –, törvényemet a szívükbe adom, és elméjükbe írom be azokat, 17bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. 18Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat. 19Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által 20azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, 21és mivel nagy papunk van az Isten háza felett, 22járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, 23és testük meg van mosva tiszta vízzel. Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett. 24Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre, 25nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. 26Mert ha szándékosan vétkezünk, miután eljutottunk az igazság megismerésére, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, 27hanem az ítéletnek valami rettenetes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. 28Aki megveti Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra, irgalom nélkül meghal. 29Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltó az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja! 30Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. 31Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni. 32De emlékezzetek vissza a régebbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedésteljes küzdelmet álltatok ki. 33Mert egyrészt gyalázásokkal és szorongattatásokkal nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társai lettetek azoknak, akikkel így bántak. 34Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van. 35Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. 36Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet. 37Mert még egy kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. 38Az igaz ember pedig hitből él, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. 39De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.