1 Mivel a törvényben csak az eljövendő jó árnyéka van meg, nem maga a dolgok valós képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évről évre szüntelenül bemutatnak, sohasem képesek tökéletességre juttatni az odajárulókat.

2 Különben megszűnt volna az áldozás, hiszen ha az áldozó egyszer megtisztult volna, többé semmi bűntudatot nem érzett volna.

3 De azok évről évre a bűnökre emlékeztetnek.

4 Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.

5 Azért e világba jövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem,

6 égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél.

7 Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, a könyvtekercsben írva van rólam, hogy cselekedjem a te akaratodat, Istenem.

8 Előbb azt mondta, hogy áldozatot és ajándékot, égő- és bűnért való áldozatot nem akartál, nem is kedveltél, amelyeket a törvény szerint bemutatnak,

9 azután így szólt: Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat.

10 Ezzel az akarattal vagyunk megszentelve egyszer s mindenkorra, Jézus Krisztus testének megáldozása által.

11 Minden pap naponként szolgálatban áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.

12 Ő azonban egyetlen áldozattal áldozva a bűnökért mindörökre az Isten jobbjára ült,

13 és ott vár, amíg ellenségei a lába alá vettetnek zsámolyul.

14 Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

15 De bizonyságot tesz erről nekünk a Szentlélek is, mert utána így szól:

16 Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után – azt mondja az Úr –, törvényemet a szívükbe adom, és elméjükbe írom be azokat,

17 bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.

18 Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.

19 Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által

20 azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,

21 és mivel nagy papunk van az Isten háza felett,

22 járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől,

23 és testük meg van mosva tiszta vízzel. Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett.

24 Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre,

25 nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.

26 Mert ha szándékosan vétkezünk, miután eljutottunk az igazság megismerésére, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,

27 hanem az ítéletnek valami rettenetes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.

28 Aki megveti Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra, irgalom nélkül meghal.

29 Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltó az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja!

30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.

31 Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni.

32 De emlékezzetek vissza a régebbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedésteljes küzdelmet álltatok ki.

33 Mert egyrészt gyalázásokkal és szorongattatásokkal nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társai lettetek azoknak, akikkel így bántak.

34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van.

35 Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.

36 Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet.

37 Mert még egy kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik.

38 Az igaz ember pedig hitből él, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.

39 De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.