1 Újból fölemeltem tekintetemet, és íme, egy férfit láttam, mérőkötéllel a kezében.

2 Megkérdeztem: Hová mész? Azt mondta nekem: Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, milyen széles, és milyen hosszú.

3 És íme, az angyal, aki velem beszélt, kilépett, és egy másik angyal jött elé,

4 és azt mondta neki: Fuss, és mondd ennek az ifjúnak: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levő emberek és állatok sokasága miatt.

5 Én pedig – így szól az ÚR – tűzfal leszek körülötte, és megdicsőítem magamat benne!

6 Jaj, jaj! Fussatok ki az északi országból – így szól az ÚR –, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket – így szól az ÚR.

7 Jaj, Sion! Menekülj, te, aki Babilón leányánál laksz!

8 Mert azt mondja a Seregek URa, aki azoknak a népeknek a dicsőségéért küldött engem, akik kifosztottak titeket: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!

9 Mert íme, fölemelem a kezemet ellenük, és saját szolgáik prédájává lesznek. Akkor majd megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött el engem.

10 Örülj és örvendezz, Sion leánya, mert íme, eljövök, és közöttetek lakozom – így szól az ÚR.

11 Sok nép is csatlakozik majd azon a napon az ÚRhoz, népemmé lesznek, és én közöttük lakozom. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok.

12 Az ÚR birtokba veszi Júdát mint örökségét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.

13 Hallgasson el minden test az ÚR előtt, mert fölkelt szentséges helyéről!