1 Emlékeztesd őket arra, hogy vessék alá magukat a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak; engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre.

2 Senkit ne szidalmazzanak, ne veszekedjenek, kedvesek legyenek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.

3 Mert régen mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlöltek és egymást gyűlölők voltunk.

4 De amikor a mi üdvözítő Istenünk jó volta és az emberekhez való szeretete megjelent,

5 nem a véghezvitt igaz cselekedeteink alapján újított meg, hanem könyörületből mentett meg minket az újjászületés fürdője és a Szentlélek által,

6 akit kitöltött ránk bőséggel a mi üdvözítő Jézus Krisztusunk által,

7 hogy kegyelméből megigazulva örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.

8 Igaz ez a beszéd, és szeretném, hogy tanúskodj ezek mellett, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel elöl járni azok, akik Istenben hívőkké lettek. Ezek jók és hasznosak az embereknek.

9 Az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatok körüli civakodást és a törvény értelmezése felőli harcokat kerüld, mert haszontalanok és hiábavalók.

10 A szakadást szító embert egy vagy két intés után kerüld,

11 tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és önmagát ítéli el.

12 Amikor Artemászt vagy Tükhikoszt hozzád küldöm, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet.

13 A törvénytudó Zénászt és Apollóst gondosan készítsd fel az útra, hogy semmiben se legyen hiányuk.

14 De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.

15 Köszöntenek téged mindnyájan, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben. Kegyelem mindnyájatokkal!