Sámuel II. könyve 5

1Azután eljött Dávidhoz Hebrónba Izráel minden nemzetsége, és így szóltak: Íme, mi a te csontodból és testedből valók vagyunk. 2Ezelőtt is, amikor Saul uralkodott fölöttünk, te vezetted ki és be Izráelt, és az ÚR azt mondta neked: Te legelteted népemet, Izráelt, és fejedelem leszel Izráel fölött. 3Eljött tehát Izráel összes véne a királyhoz Hebrónba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az ÚR előtt, és királlyá kenték Dávidot Izráel fölött. 4Harmincesztendős volt Dávid, amikor uralkodni kezdett, és negyven esztendeig uralkodott. 5Hét esztendeig és hat hónapig uralkodott Hebrónban Júda nemzetségén; Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig uralkodott egész Izráelen és Júda nemzetségein. 6Azután a király felment embereivel Jeruzsálembe a jebúsziak ellen, akik azt a földet lakták, ők azonban azt mondták Dávidnak: Nem jössz be ide, hiszen még a sánták és a vakok is elűznek téged! Ezzel azt akarták mondani, hogy Dávid nem tud bemenni oda. 7Dávid mégis bevette Sion várát, és az immár Dávid városa. 8És azt mondta Dávid azon a napon: Mindenki, aki vágja a jebúsziakat, menjen föl a csatornához, és vágja ott a sántákat és a vakokat, mert Dávid lelke gyűlöli azokat. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba! 9És ott lakott Dávid a várban; Dávid városának nevezte el és körös-körül kiépítette azt Millótól fogva befelé. 10Dávid pedig folytonosan emelkedett és növekedett, mert az ÚR, a Seregek Istene vele volt. 11Hírám, Tirusz királya követeket küldött Dávidhoz, és cédrusfákat, ácsmestereket és kőműveseket is, és Dávidnak egy házat építettek. 12És Dávid fölismerte, hogy az ÚR megerősítette őt Izráel fölött való királyságában, és hogy fölmagasztalta királyságát az ő népéért, Izráelért. 13Közben pedig Dávid még további másodfeleségeket és feleségeket vett Jeruzsálemből, miután Hebrónból odament. És Dávidnak további fiai és leányai is születtek. 14Ez a neve azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon, 15Jibhár, Elisúa, Nefeg, Jáfía, 16Elisámá, Eljádá és Elifelet. 17Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölkelt az összes filiszteus, hogy megkeressék Dávidot. Amikor Dávid ezt meghallotta, levonult a várhoz. 18A filiszteusok pedig odaértek, és elszéledtek a Refáimvölgyben. 19Akkor megkérdezte Dávid az URat: Elmenjek-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az ÚR így felelt Dávidnak: Menj el, mert biztosan a kezedbe adom a filiszteusokat. 20Dávid tehát elment BaalPerácimba. Ott megverte őket Dávid, és azt mondta: Szétoszlatta az ÚR az ellenségeimet, mint a szétfolyó vizet. Ezért nevezte azt a helyet Baal-Perácimnak. 21És ott hagyták a bálványaikat, amelyeket aztán Dávid és a szolgái összeszedtek. 22Azután ismét feljöttek a filiszteusok, és elszéledtek a Refáim-völgyben. 23Megkérdezte Dávid az URat, ő pedig ezt felelte: Most ne menj egyenesen rájuk, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfákkal szemben támadd meg őket. 24És mikor a szederfák teteje felől menetelés zaját fogod hallani, akkor indulj el, mert akkor előtted megy az ÚR, hogy megverje a filiszteusok táborát. 25Dávid úgy cselekedett, ahogy az ÚR parancsolta neki. És vágta a filiszteusokat Gebától fogva egészen Gézerig.