Sámuel II. könyve 3

1Sok ideig tartó háborúskodás támadt Saul háznépe és Dávid háznépe között. Dávid háza egyre feljebb emelkedett, és erősödött, Saul háza pedig egyre lejjebb szállt, és gyöngült. 2Dávidnak fiai születtek Hebrónban. Az elsőszülött Amnón volt a jezréeli Ahinóamtól. 3A második Kileáb a karmeli Nábál volt feleségétől, Abigailtól, a harmadik Absolon, Maaká fia, aki Gesúr királyának, Talmajnak volt a leánya. 4A negyedik Adónijjá, Haggít fia, az ötödik Sefatjá, Abitál fia. 5A hatodik Jitreám Eglától, Dávid feleségétől. Ezek születtek Dávidnak Hebrónban. 6Amíg tartott a háborúskodás Saul háza és Dávid háza között, Abnér igen ragaszkodott Saul háza népéhez. 7De volt Saulnak egy Ricpá nevű másodfelesége, aki Ajjá leánya volt. Egyszer azt mondta Ísbóset Abnérnak: Miért mentél be apám másodfeleségéhez? 8Abnér nagy haragra gerjedt Ísbóset szavai miatt, és azt mondta: Hát júdai kutyafej vagyok én? Én most nagyon irgalmasan bántam apádnak, Saulnak a házával, az ő atyafiaival és rokonságával, és nem adtalak Dávid kezébe. És te mégis reám fogod ennek az asszonynak a vétkét? 9Úgy cselekedjék Isten Abnérral most és ezután is, hogy én is aszerint teszek vele, ahogy az ÚR megesküdött Dávidnak: 10Elveszem a királyságot Saul házától, és megerősítem Dávid trónját Izráelben és Júdában, Dántól fogva egészen Beérsebáig. 11Ő erre semmit sem mert felelni Abnérnak, mivel nagyon félt tőle. 12Akkor követeket küldött Abnér Dávidhoz a maga nevében ezzel az üzenettel: Vajon kié az ország? Köss velem szövetséget, és íme, az én erőm is temelletted lesz, hogy egész Izráelt hozzád hajlítsam. 13Dávid így felelt neki: Jó, szövetséget kötök veled. De egy dolgot kérek tőled, mégpedig azt, hogy addig ne lásd arcomat, amíg el nem hozod nekem Míkalt, Saul leányát, amikor ide akarsz jönni színem elé. 14Akkor Dávid követeket küldött Ísbósethez, Saul fiához, akik ezt mondták: Add vissza a feleségemet, Míkalt, akit száz filiszteus előbőrével jegyeztem el magamnak! 15Erre elküldött érte Ísbóset, és elvetette őt a férjétől, Paltiéltól, Lais fiától. 16Vele ment a férje is, és sírva követte őt Bahúrimig. Ott azt mondta neki Abnér: Eredj vissza! És ő visszatért. 17Azután Abnér azt mondta Izráel véneinek: Immár régtől fogva kívántátok, hogy Dávid a királyotok legyen. 18Most hát vigyétek véghez, mert az ÚR szólt így Dávidnak: Szolgám, Dávid keze által szabadítom meg népemet, Izráelt a filiszteusok kezéből és minden ellenségének a kezéből. 19Azután beszélt Abnér Benjámin nemzetségével is, és elment Abnér Dávidhoz is Hebrónba, hogy jelentse neki mindazt, ami tetszenék Izráel népének és Benjámin egész nemzetségének. 20Mikor pedig eljutott Abnér Dávidhoz Hebrónba és vele együtt húsz embere, Dávid megvendégelte Abnért és a vele lévő embereket. 21Ezután azt mondta Abnér Dávidnak: Fölkelek és elmegyek, hogy az egész Izráelt idegyűjtsem az én uram, a király elé, hogy szövetséget kössenek veled, és úgy uralkodj mindnyájunkon, ahogy jónak látod. Ekkor Dávid elbocsátotta Abnért, és ő elment békével. 22Azután Dávid szolgái és Jóáb jöttek a táborból, és sok prédát hoztak magukkal, de Abnér nem volt már Dávidnál Hebrónban, mert elbocsátotta őt, és békével elment. 23Amikor Jóáb és az egész sereg, amely vele volt, megérkezett, tudtára adták Jóábnak: Ide jött Abnér, Nér fia a királyhoz, és ő elbocsátotta, és békével hazatért. 24Erre bement Jóáb a királyhoz, és azt mondta: Mit cselekedtél? Íme, Abnér hozzád jött, miért bocsátottad el őt, hogy elmehessen? 25Ismered-e Abnért, Nér fiát? Csak azért jött ide, hogy rászedjen, és kikémlelje kijöveteledet és bemeneteledet, és megtudjon mindent, amit cselekszel. 26Ezzel Jóáb kiment Dávidtól, de követeket küldött Abnér után, akik visszahozták őt a Szirá kútjától. Dávid azonban nem tudott erről. 27Amikor visszajött Abnér Hebrónba, félrehívta Jóáb a kapualjba, mintha titokban akarna vele beszélni, és átdöfte ott őt az ötödik oldalbordájánál, és meghalt Aszáélnak, Jóáb testvérének a véréért. 28Miután megtudta ezt Dávid, így szólt: Ártatlan vagyok én és az én országom mindörökké az ÚR előtt Abnér, Nér fia vérének kiontásában. 29Szálljon ez Jóáb fejére és atyjának egész háznépére. Ne fogyjon el Jóáb házából a folyásos, a bélpoklos, a mankón járó, és aki fegyver miatt vész el, és a kenyér nélkül szűkölködő. 30Jóáb és testvére, Abisaj pedig azért ölte meg Abnért, mert megölte a testvérüket, Aszáélt Gibeónban a harcban. 31Dávid azt mondta Jóábnak és az egész vele lévő népnek: Szaggassátok meg ruháitokat, öltözzetek zsákba, és gyászoljátok Abnért! Dávid király pedig a koporsó után haladt. 32És eltemették Abnért Hebrónban. Akkor fölkiáltott a király, és nagyon sírt Abnér koporsója fölött, és sírt az egész nép is. 33A király gyászdalt szerzett Abnér halálára, és ezt mondta: Gaz halállal kellett kimúlnia Abnérnak? 34Kezed nem volt megkötve, sem lábad béklyóba verve, de úgy vesztél el, mint akit álnokok veszítenek el! És megint siratta őt az egész nép. 35Azután eljött az egész nép, hogy enni adjanak Dávidnak, amikor még a nap fenn volt, de megesküdött Dávid: Úgy cselekedjék velem Isten most és ezután is, hogy amíg a nap le nem megy, sem kenyeret, sem egyebet nem eszem! 36Amikor ezt a dolgot az egész nép megtudta, igen tetszett nekik. Szintúgy a többi dolog is, amelyet a király cselekedett, igen tetszett nekik. 37Megértette azon a napon az egész nép és egész Izráel, hogy nem a királytól eredt, hogy Abnért, Nér fiát megölték. 38A király azt mondta a szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy nagy fejedelem esett el ma Izráelben? 39Én pedig bár fölkent király vagyok, de még gyenge. Ezek az emberek, Cerújá fiai, hatalmasabbak nálam. De fizessen meg az ÚR annak, aki gonoszt cselekszik, az ő gonoszsága szerint!