Sámuel II. könyve 22

1Dávid pedig ezt az éneket mondta az ÚRnak azon a napon, amikor az ÚR megszabadította minden ellenségének kezéből és Saul kezéből is. 2Ezt mondta: Az ÚR az én kősziklám, kőváram és szabadítóm. 3Isten az én erősségem, őbenne bízom. Pajzsom ő és üdvösségem szarva, erősségem és oltalmam. Üdvözítőm, aki megszabadít az erőszakosságtól. 4Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5Mert a halál hullámai vettek körül, az istentelenség árjai rettentettek engem. 6A Seol kötelei vettek körül, és a halál tőrei meredtek ellenem. 7Szükségemben az URat hívtam, és Istenemhez kiáltottam. Meghallotta lakóhelyéről szavamat, és kiáltásom eljutott a fülébe. 8Akkor megrendült és rengett a föld, az ég alapjai inogtak és megrendültek, mert ő haragra gyúlt. 9Füst szállt föl orrából és emésztő tűz szájából, parázs izzott benne. 10Lehajtotta az eget, és leszállt, és homály volt lába alatt. 11A kerúbon ment és röpült, és a szelek szárnyán tűnt föl. 12Sötétségből sátrakat emelt maga körül, szakadó esőből, sűrű fellegekből. 13Az előtte levő fényözönből parázsló tűz izzott. 14Mennydörgött az ÚR az égben, és a Magasságos hangot adott. 15Kilőtte nyilait, és szétszórta azokat, cikáztak villámai. 16Láthatóvá vált a tenger medre, és a világ alapjai felszínre kerültek az ÚR feddésétől és orra haragos szelétől. 17Lenyúlt a magasságból, és fölvett, a mélységes vizekből kihúzott engem. 18Hatalmas ellenségeimtől megmentett; gyűlölőimtől, akik erősebbek voltak nálam. 19Rám törtek nyomorúságom napján, de az ÚR az én támaszom volt. 20Tágas térre vitt ki engem, megszabadított, mert jóakaróm ő. 21Igazságom szerint fizetett meg nekem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott meg. 22Hiszen megőriztem az ÚR útjait, és nem szakadtam el gonoszul Istenemtől. 23Mert ítéletei mind előttem vannak, és rendeléseitől nem távoztam el. 24Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a hamisságtól. 25Ezért megfizet nekem az ÚR igazságom szerint, szeme előtt való tisztaságom szerint. 26A hűségeshez hűséges vagy, a tökéleteshez tökéletes. 27A tisztához tiszta vagy, de a dacolóhoz kemény. 28Segítesz a nyomorult népen, a fölfuvalkodottakat pedig megalázod szemeddel. 29Te vagy a mécsesem, URam, és az ÚR bevilágít sötétségembe. 30Mert veled a harci seregen is átrontok, Istenemmel a kőfalon is átugrom. 31Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 32Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla kívüle? 33Isten az én erős kőváram, ő vezérli az igaz útját. 34Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, és magaslatokra állít engem. 35Ő tanítja kezemet harcra, hogy karom ércíjat feszíthessen. 36Üdvösséged pajzsát adtad nekem, és kegyelmed naggyá tett engem. 37Ösvényeimet kiszélesítetted alattam, és bokáim meg nem tántorodtak. 38Üldözöm ellenségeimet, és elpusztítom őket, nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket. 39Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel sem kelhetnek, lábam alatt hullanak el. 40Mert erővel öveztél föl engem a harcra; alám vetetted azokat, akik ellenem támadtak. 41Megadtad, hogy ellenségeim megfutamodjanak; gyűlölőimet elpusztíthattam. 42Körbenéztek, de nem volt, aki megszabadítsa őket; az ÚR felé néztek, de nem felelt nekik. 43Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, összezúzom, mint az utca sarát, széttaposom őket. 44Megmentettél népem lázadozásaitól; népek fejévé tettél. Olyan nép szolgál nekem, melyet nem ismertem. 45Idegen fiak hízelkednek nekem, és egy hallásra engedelmeskednek. 46Az idegen fiak elbátortalanodnak, és váraikból reszketve jönnek elő. 47Él az ÚR, áldott az én kősziklám; magasztaltassék Isten, szabadításom kősziklája. 48Isten az, aki bosszút áll értem, és uralmam alá veti a népeket. 49Megment ellenségeimtől. Te emelsz föl engem támadóim fölé, és az erőszakosoktól megszabadítasz engem. 50Dicsérlek ezért, URam, a népek között, és zsoltárt énekelek nevednek. 51Nagy győzelmet ad királyának, irgalmasságot cselekszik fölkentjével, Dáviddal és magvával mindörökké!