Sámuel II. könyve 20

1Volt ott történetesen egy istentelen ember, akinek Seba volt a neve. A Benjámin nemzetségéből való Bikri fia volt. Ez belefújt a kürtjébe, és ezt mondta: Nincs semmi közünk Dávidhoz, semmi örökségünk sincs Isai fiában. Azért, ó, Izráel, oszoljatok szét, mindenki vonuljon a maga sátrába. 2Erre Sebához, Bikri fiához pártolt Dávidtól minden izráeli. A Júda nemzetségéből valók azonban királyuk mellett maradtak, a Jordán vizétől fogva egész Jeruzsálemig. 3Azután bement Dávid a jeruzsálemi palotájába, és előhozatta a király azt a tíz másodfeleségét, akiket otthon hagyott a ház őrzésére. Őrizet alá helyezte és ellátta őket élelemmel, de nem ment be hozzájuk. És őrizet alatt maradtak, özvegyi sorban, haláluk napjáig. 4Azután azt mondta a király Amászának: Gyűjtsd össze hozzám Júda nemzetségét három nap alatt, és te magad is legyél itt! 5Elment tehát Amászá, hogy összehívja a júdaiakat, de hosszabb ideig volt távol, mint ahogy a király meghagyta neki. 6Akkor Dávid azt mondta Abisajnak: Íme, Seba, Bikri fia még nagyobb bajt hoz ránk, mint Absolon. Vedd magad mellé urad szolgáit, és űzd el őt, nehogy erős városokat szerezzen magának, és elmeneküljön előlünk. 7Kimentek tehát vele Jóáb emberei és a kerétiek, a pelétiek és a vitézek mind. Kimentek Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sebát, Bikri fiát. 8Mikor pedig ahhoz a nagy kősziklához értek, amely Gibeónnál van, eléjük jött Amászá. Jóáb pedig harci ruhájába volt öltözve. A ruháján kívül, a derekához övezve, a hüvelyében volt a fegyvere, amely kiesett, ahogy ment. 9Jóáb megkérdezte Amászát: Jól vagy-e, testvérem? És Jóáb megfogta jobb kezével Amászá szakállát, mintha meg akarná csókolni. 10Amászá nem is ügyelt a fegyverre, amely Jóáb kezében volt, így az átdöfte őt a hasán, és kiontotta belét a földre. Nem ütötte át többször, mert máris meghalt. Azután Jóáb és testvére, Abisaj tovább üldözte Sebát, Bikri fiát. 11Amászá teste fölött pedig megállt Jóáb egyik szolgája, és ezt kiáltotta: Aki Jóábbal tart, és Dávid javát kívánja, siessen Jóáb után! 12Amászá pedig ott feküdt vérében az út közepén. Az egyik ember, amikor látta, hogy mindenki megáll ott, kivonszolta Amászát az útról a mezőre, és egy ruhát vetett rá, mert látta, hogy aki csak arra megy, mind megáll mellette. 13Miután pedig kivonszolták az útról, mindenki Jóáb után sietett, hogy üldözzék Sebát, Bikri fiát. 14Seba átvonult Izráel minden nemzetségén, egészen Ábél-Bét-Maakáig, és a bikriek mind összegyűltek, és követték őt. 15De utolérték, körülfogták őt Ábél-Bét-Maakában, és a várossal szemben nagy töltést emeltek, amely akkora volt, mint a kőfal. Az egész nép, amely Jóábbal volt, rombolta a kőfalat, hogy ledöntse. 16Akkor a városból egy okos asszony így kiáltott: Hallgassatok ide, hallgassatok ide! Mondjátok meg, kérlek, Jóábnak: Jöjj ide, hadd beszéljek veled! 17Amikor odament hozzá, akkor megkérdezte az asszony: Te vagy-e Jóáb? Így felelt: Én vagyok. Akkor ezt mondta neki: Hallgasd meg szolgálóleányod szavát. Ő így felelt: Hallgatom. 18Ekkor azt mondta az asszony: Régebben azt szokták mondani, Ábélban kell tanácsot kérni, akkor jól határoztok. 19Én Izráel békeszerető hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és egy anyát is Izráelben? Miért akarod elpusztítani az ÚR örökségét? 20Akkor Jóáb így felelt: Távol legyen, távol legyen tőlem, hogy elpusztítsam és elveszítsem azt! 21Nem úgy van a dolog, hanem egy Efraim hegységéből való ember, név szerint Seba, Bikri fia, fölemelte kezét Dávid király ellen. Adjátok kezünkbe őt magát, és én elvonulok a város alól. Az asszony azt válaszolta Jóábnak: Íme, majd a kőfalon átdobjuk neked a fejét. 22Azután az asszony nagyon eszesen az egész néphez fordult, és levágatta Sebának, Bikri fiának a fejét, majd kidobták azt Jóábnak. Akkor ő megfúvatta a kürtöt, és szétoszlottak a város alól, mindenki a maga sátrába. Jóáb pedig hazament Jeruzsálembe a királyhoz. 23Jóáb Izráel egész seregének élén állt, Benájá, Jójádá fia pedig a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt. 24Adórám a robotosok felügyelője volt, Jósáfát, Ahilúd fia pedig kancellár. 25Sejá jegyző volt, Cádók és Ebjátár pedig pap. 26A Jáírból való Írá is Dávid papja volt.