Sámuel II. könyve 2

1Ezek után Dávid megkérdezte az URat: Fölmenjek-e Júda valamelyik városába? Így felelt neki az ÚR: Menj föl. Dávid azt kérdezte: Hova menjek? Ő így felelt: Hebrónba. 2Ezért fölment oda Dávid és két felesége is, a jezréeli Ahinóam és Abigail, a karmeli Nábál özvegye. 3Vele lévő embereit is fölvitte Dávid, mindenkit a maga háza népével együtt, és Hebrón városaiban laktak. 4Azután eljöttek Júda férfiai, és fölkenték ott Dávidot Júda házának királyává. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, hogy a jábés-gileádi emberek voltak azok, akik eltemették Sault, 5követeket küldött Dávid a jábés-gileádi emberekhez, és ezt üzente nekik: Áldottak vagytok az ÚRtól ti, akik ezt az irgalmasságot cselekedtétek uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek. 6Azért most az ÚR is cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot. Sőt én is jót teszek veletek, mivel ezt cselekedtétek. 7Most azért erősítsétek meg kezeteket, és legyetek bátor férfiak, mert meghalt a ti uratok, Saul, és immár engem királlyá kent Júda háza maga fölött. 8De Abnér, Nér fia, aki Saul fővezére volt, fölvette Ísbósetet, Saul fiát, elvitte Mahanaimba, 9és királlyá tette őt Gileád, az ásériek és Jezréel városa fölött, Efraim és Benjámin nemzetsége fölött; az egész Izráelen. 10Negyvenesztendős volt Ísbóset, Saul fia, amikor uralkodni kezdett Izráelen, és két esztendeig uralkodott. Csak Júda háza követte Dávidot. 11Az az idő, amíg Dávid Hebrónban volt király Júda házán, hét esztendő és hat hónap volt. 12És Abnér, Nér fia és Ísbósetnek, Saul fiának a szolgái elmentek Mahanaimból Gibeónba. 13Jóáb, Cerújá fia és Dávid szolgái is kivonultak, és összetalálkoztak velük a gibeóni halastónál. Ezek a halastavon innen maradtak, azok pedig a halastavon túl. 14Akkor ezt mondta Abnér Jóábnak: Rajta, álljon elő néhány ifjú, és vívjanak meg előttünk. Jóáb azt mondta: Hát álljanak elő! 15Fölkeltek tehát, és egyenlő számban átmentek Benjáminból, Saul fiának, Ísbósetnek a seregéből tizenketten, és Dávid szolgái közül is tizenketten. 16Akkor mindegyik megragadta ellenfelének fejét, és fegyverét az oldalába döfte úgy, hogy mind a kettő elhullott. Ezért azt a mezőt Gibeónban HelkatHaccúrimnak nevezték el. 17Akkor igen heves harc bontakozott ki, és megverték Abnért és Izráel népét Dávid szolgái. 18Ott volt Cerújá három fia is: Jóáb, Abisaj és Aszáél. Aszáél pedig könnyűlábú volt, mint egy vadkecske a mezőn. 19Aszáél üldözőbe vette Abnért, és se jobbra, se balra nem tért el Abnér nyomából. 20Abnér hátratekintett, és azt kiáltotta: Te vagy az, Aszáél? Ő így felelt: Én vagyok. 21Akkor ezt mondta neki Abnér: Térj el másfelé, vagy jobbra, vagy balra, és fogj el egyet az ifjak közül, és vedd el a fegyverét. De Aszáél nem akarta őt elhagyni. 22Ismét odakiáltott Abnér Aszáélnak: Menj el a hátam mögül. Miért verjelek téged a földhöz? Akkor hogyan nézhetek bátyádnak, Jóábnak a szemébe? 23Mikor aztán semmiképpen sem akart eltérni, átdöfte Abnér a dárda hegyével az ötödik oldalcsontja között úgy, hogy a hátán jött ki a dárda, és azon a helyen elesett, és nyomban meghalt. Mindazok, akik arra a helyre értek, ahol Aszáél elesett és meghalt, megálltak. 24De Jóáb és Abisaj tovább üldözte Abnért. Amikor a nap lement, elérkeztek Amma halmára, amely Gíahhal szemben van, a Gibeón pusztája melletti úton. 25Akkor Abnér mögött összegyűltek Benjámin fiai, és egy csoportban megálltak a halom tetején. 26Abnér odakiáltott Jóábnak: Vajon szüntelenül öldökölnie kell-e a fegyvernek?! Nem tudod-e, hogy siralmas lesz ennek a vége? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjenek vissza testvéreik üldözéséből? 27Jóáb azt felelte: Él az Isten, hogy ha te nem szóltál volna, akkor a nép csak reggel hagyta volna abba testvérei üldözését. 28Akkor a kürtjébe fújt Jóáb, és megállt az egész nép. Nem üldözték tovább Izráelt, és nem harcoltak tovább. 29Abnér pedig és vitézei azon az egész éjszakán meneteltek a mezőségen, átkeltek a Jordánon, és az egész vidéket bejárva Mahanaimba jutottak. 30Jóáb pedig visszatért Abnér üldözéséből. Összegyűjtötte az egész népet, és Dávid szolgái közül hiányzott tizenkilenc; Aszáél is. 31De Dávid szolgái is vágtak le Benjámin nemzetségéből: Abnér szolgái közül háromszázhatvan ember halt meg. 32Akkor fölvették Aszáélt és eltemették atyja sírjába, mely Betlehemben van. Jóáb pedig és emberei egész éjjel meneteltek, és Hebrónban virradt rájuk.