Sámuel II. könyve 17

1Majd Ahitófel ezt mondta Absolonnak: Engedj kiválasztanom tizenkétezer embert, hogy fölkeljek, és üldözzem Dávidot ma éjjel. 2Megtámadom, amíg fáradt és erőtlen a keze. Megrettentem, és megfutamodik az egész hadinép, amely vele van; magát a királyt pedig megölöm. 3És visszavezetem hozzád az egész népet, mert az egésznek a visszatérése attól a férfitól függ, akit üldözöl. Akkor majd békességben lesz az egész nép. 4Igen tetszett ez a beszéd Absolonnak és Izráel összes vénjének. 5De Absolon azt mondta: Hívjátok ide az arki Húsajt is, és hallgassuk meg, hogy ő mit mond. 6Amikor Húsaj megérkezett Absolonhoz, így szólt hozzá Absolon: Ahitófel ilyen tanácsot adott; megfogadjuk-e az ő szavát, vagy sem? Szólj hozzá! 7Akkor Húsaj azt mondta Absolonnak: Ez egyszer nem jó tanács az, amelyet Ahitófel adott. 8És így folytatta Húsaj: Tudod magad is, hogy apád és az ő emberei igen erős vitézek, és igen elkeseredett szívűek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfölül apád tapasztalt harcos, aki nem alszik együtt a néppel. 9Ilyenkor ő valamilyen barlangban vagy valami más helyen rejtőzik. Ha kezdetben csak néhányan esnek is el a népből, valaki meghallhatja, és azt kezdi majd mondani: Vereséget szenvedett Absolon népe! 10És még az erős vitéz is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné, igen megrémül. Mert egész Izráel tudja, hogy apád igen erős vitéz, és azok is, akik vele vannak, erős vitézek. 11Azért azt tanácsolom, hogy gyűjtsd magadhoz egész Izráelt Dántól fogva mind Beérsebáig, hogy annyian legyenek, mint a homok a tenger partján, és te magad is menj el a harcba. 12Akkor aztán támadjuk meg őt azon a helyen, ahol éppen megtaláljuk, és úgy lepjük meg, ahogy a harmat a földre száll, hogy ne maradjon meg se ő, se azok közül senki, akik vele vannak. 13Ha pedig egy városba szaladna, akkor egész Izráel húzzon ki köteleket a város körül, és rántsuk le azt a patakba, hogy még csak egy kövecske se maradjon meg ott. 14Absolon és Izráel férfiai ezt mondták: Jobb az arki Húsaj tanácsa Ahitófel tanácsánál. Mert az ÚR rendelte úgy, hogy elvessék Ahitófel tanácsát, amely jó volt, hogy veszedelmet hozzon az ÚR Absolonra. 15Húsaj pedig elmondta Cádók és Ebjátár papnak: Ilyen és ilyen tanácsot adott Ahitófel Absolonnak és Izráel véneinek. Én pedig ilyen és ilyen tanácsot adtam. 16Azért sietve küldjetek el, és üzenjétek meg Dávidnak: Ne maradj ma éjjel a puszta felé vezető gázlóknál, hanem mindenképpen kelj át, különben elpusztulhat a király és az egész nép, amely vele van! 17Jónátán pedig és Ahimaac a Rógél-forrásnál várakoztak. Odament egy szolgálóleány, aki elmondta ezeket nekik, ők pedig elmentek, és hírt vittek róla Dávid királynak. Mert nem akartak bemenni a városba és ott mutatkozni. 18Mégis meglátta őket egy szolga, és hírül adta Absolonnak. Erre nagy sietve eltávoztak onnan, és bementek egy ember házába Bahúrim városá ban, akinek az udvarán volt egy kút, és oda ereszkedtek le. 19Az asszony pedig vett egy ponyvát, és leterítette a kút száját, majd darált árpát hintett rá, így nem lehetett semmit észrevenni. 20Absolon szolgái bementek ehhez az asszonyhoz a házba, és megkérdezték: Hol van Ahimaac és Jónátán? Az asszony így felelt nekik: Átgázoltak a patakon. Erre keresni kezdték őket, de mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe. 21Miután azok eltávoztak, kijöttek a kútból, elmentek, és hírül adták ezeket Dávid királynak. Ezt mondták Dávidnak: Gyorsan keljetek át a vízen, mert ezt és ezt a tanácsot adta ellenetek Ahitófel. 22Akkor fölkelt Dávid egész népével, és átkelt a Jordánon. Mire megvirradt, egy sem maradt, aki át ne kelt volna a Jordánon. 23Amikor látta Ahitófel, hogy tanácsát nem hajtották végre, megnyergelte szamarát, fölkelt, és hazament a városába. Majd elrendezte háza népének a dolgát, azután fölakasztotta magát. Így halt meg, és eltemették apja sírjába. 24Dávid már Mahanaimba érkezett, amikor Absolon és vele együtt Izráel férfiai átkeltek a Jordánon. 25Absolon Jóáb helyett Amászát tette fővezérré a sereg fölött. Amászá egy Jitrá nevű izráeli férfi fia volt, aki bement Abígalhoz, Náhás leányához, aki Cerújának, Jóáb anyjának volt a nővére. 26Izráel és Absolon a Gileád földjén ütött tábort. 27Amikor Dávid Mahanaimba jutott, íme, az ammóni Rabbá városából való Sóbi, Náhás fia, a Lódebárból való Mákír, Ammiél fia és a Gileád tartományában, Rógelimben lakó Barzillaj 28ágyneműt, tálakat és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonát, babot, lencsét és pörkölt árpát, 29mézet, vajat, juh- és tehénsajtot hozott Dávidnak és a vele levő népnek, hogy ehessenek. Mert ezt mondták: A nép éhes, fáradt, és eltikkadt a pusztában.