Sámuel II. könyve 12

1Elküldte azért az ÚR Dávidhoz Nátán prófétát. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Két ember volt egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény. 2A gazdagnak felettébb sok juha és ökre volt. 3A szegénynek pedig semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája. Úgy vette és táplálta, és nála nevelkedett föl gyermekeivel együtt. Saját falatjából evett, és a poharából ivott. Az ölében aludt, és olyan volt neki, mintha a leánya volna. 4Mikor pedig átutazó vendége érkezett a gazdagnak, sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a hozzá érkezett vendégnek ételt készítsen belőle. Ezért elvette a szegénytől a bárányát, és azt főzette meg a hozzá érkezett vendégnek. 5Akkor Dávid haragra gyúlt az ellen az ember ellen, és azt mondta Nátánnak: Él az ÚR, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte! 6A bárányért pedig négyszer annyit kell adnia, mivelhogy ezt művelte, és mivel könyörtelen volt. 7Ekkor Nátán ezt mondta Dávidnak: Te vagy az az ember! Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek föl, hogy király légy Izráel fölött, és megszabadítottalak Saul kezéből. 8Neked adtam urad házát, és a kebledre urad feleségeit, ezenfölül neked adtam Izráel és Júda házát. S ha ez még kevés lett volna, még adtam volna hozzá sok mást is. 9Miért vetetted meg az ÚR beszédét, hogy olyan dolgot cselekedjél, amely utálatos őelőtte? A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, és feleségét feleségül vetted magadnak, őt magát pedig Ammón fiainak a fegyverével ölted meg. 10Most tehát soha ne távozzék el a fegyver a házadból, mivel megutáltál engem, és a hettita Úriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. 11Ezt mondja az ÚR: Íme, én éppen a saját házadból bocsátok reád csapásokat. Feleségeidet szemed láttára veszem el, másvalakinek adom, és az fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. 12Noha te titkon cselekedtél, én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt. 13Akkor Dávid azt mondta Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán azt válaszolta Dávidnak: Az ÚR is elvette bűnödet, nem fogsz meghalni. 14Mindazáltal, mivel ezzel a tetteddel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, fiad, aki neked született, meg kell, hogy haljon. 15Ezután Nátán hazament. Az ÚR betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Dávidnak. 16Dávid könyörgött Istennek a gyermekért, böjtölt is, és amikor bement, a földön feküdt éjjel. 17Mikor az ő házának a vénei fölkeltek, és bementek hozzá, hogy fölemeljék a földről, nem akart fölkelni, és nem is evett velük kenyeret. 18Hetednapra azután meghalt a gyermek. Szolgái azonban nem merték megmondani Dávidnak, hogy meghalt a gyermek, mert azt gondolták magukban: Íme, még mikor a gyermek élt, és szóltunk neki, akkor sem figyelt a szavunkra. Hogyan mondanánk meg neki, hogy meghalt a gyermek? Még kárt tenne magában! 19Amikor észrevette Dávid, hogy szolgái suttognak, megértette Dávid, hogy meghalt a gyermek. Azt mondta a szolgáinak: Meghalt-e a gyermek? Azok így feleltek: Meghalt. 20Erre Dávid fölkelt a földről, megmosdott, megkente magát, másik ruhát vett magára, majd bement az ÚR házába, és imádkozott. Azután bement a maga házába, és kérésére kenyeret vittek elé, és evett. 21Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt? Míg a gyermek élt, böjtöltél és sírtál, most pedig, hogy meghalt a gyermek, fölkeltél, és kenyeret ettél. 22Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, talán könyörül rajtam az ÚR, és életben marad a gyermek. 23De most, hogy meghalt, vajon miért böjtölnék? Vajon visszahozhatom-e azzal? Én megyek őhozzá, de ő nem jön ide vissza hozzám. 24Majd megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét, bement hozzá, és vele hált. Az asszony fiút szült és Salamonnak nevezte el; és az ÚR szerette őt. 25Dávid Nátán prófétára bízta őt, aki az ÚR tetszésére Jedídjának nevezte. 26Jóáb pedig harcolt Ammón fiainak a városa, Rabbá ellen, és bevette a királyi várost. 27Jóáb követeket küldött Dávidhoz ezzel az üzenettel: Hadakoztam Rabbá ellen, és be is vettem a város egy részét, ahol a víz van. 28Most azért gyűjtsd össze a nép maradékát, szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy én foglaljam el, és esetleg rólam nevezzék el a várost. 29Ekkor összegyűjtötte Dávid az egész hadinépet, és Rabbá alá ment, harcolt ellene, és elfoglalta. 30És elvette a koronát a királyuk fejéről. Ennek a súlya egy talentum arany volt, drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A városból is nagyon sok zsákmányt hozott el. 31A népet pedig, amely benne volt, kihozatta. Egy részét fűrésszel, vasboronával vagy fejszével dolgoztatta, másokat pedig téglaégető kemencékhez vitt. Így bánt valamennyi ammóni várossal. Azután Dávid egész hadinépével hazament Jeruzsálembe.