Sámuel I. könyve 9

1Volt egy ember Benjámin nemzetségéből, akinek a neve Kís volt, Abiél fia, aki Cerór fia, aki Bekórat fia, aki Afíah fia, aki Benjámin házából való volt. Igen tehetős ember volt. 2Annak volt egy Saul nevű fia, igen szép ifjú. Senki sem volt nála szebb Izráel fiai közül. Egy fejjel magasabb volt az egész népnél. 3Egyszer elvesztek Kísnek, Saul apjának a szamarai. Azt mondta Kís a fiának, Saulnak: Végy magad mellé egy szolgát, kelj föl és menj el, keresd meg a szamarakat. 4Bejárták az Efraim hegységét, és bejárták Sálisá földjét, de ott sem találták meg. Majd bejárták Saalim földjét, de nem voltak ott sem. Végül bejárták Benjámin földjét, de nem találták meg. 5Amikor Cúf földjére jutottak, azt mondta Saul a vele levő szolgának: Gyere, térjünk vissza, nehogy apám, elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék. 6De ő így felelt neki: Íme, Isten embere most ebben a városban van, és az az ember tiszteletben áll. Mindaz, amit mond, beteljesedik. Most tehát menjünk oda, talán meg tudja mondani nekünk is, hogy melyik úton menjünk. 7Saul ezt mondta a szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk annak az embernek? Hiszen a kenyér elfogyott a tarisznyánkból, és nincsen mit vinnünk ajándékba Isten emberének. Mi van nálunk? 8A szolga pedig ezt felelte Saulnak: Íme, van nálam egy negyed ezüstsékel, odaadom ezt Isten emberének, hogy adjon nekünk útbaigazítást. 9Azelőtt Izráelben azt mondták, amikor valaki elment Istent megkérdezni: Gyertek, menjünk el a látóhoz. Mert akit most prófétának neveznek, azt régen látónak hívták. 10Saul ezt mondta a szolgájának: Helyesen beszélsz. Gyere, menjünk el! Elmentek tehát abba a városba, ahol Isten embere volt. 11Amint pedig a domboldalon fölfelé mentek a városba, leányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek ki, és megkérdezték tőlük: Itt van-e a látó? 12Ők így feleltek nekik: Igen, éppen itt van, csak siess, mert ma érkezett a városba, hiszen ma áldozati lakomája lesz a népnek a magaslaton. 13Ha bementek a városba, azonnal megtaláljátok, mielőtt fölmenne a hegyre, hogy egyék. Mert a nép addig nem eszik, amíg ő el nem jön, mivel a véresáldozatot ő áldja meg, és csak azután esznek a meghívottak. Azért csak menjetek föl, mert most ott fogjátok őt találni! 14Fölmentek tehát a városba. Éppen a városba értek, amikor jött kifelé Sámuel velük szemben, hogy fölmenjen a hegyre. 15Az ÚR pedig azt jelentette ki Sámuel fülébe egy nappal azelőtt, hogy Saul eljött: 16Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert Benjámin földjéről. Kend fel őt népem, Izráel fejedelméül, mert ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. Mert rátekintettem népem nyomorúságára, mivel kiáltásuk felhatott hozzám. 17Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, így szólt neki az ÚR: Íme, ez az az ember, akiről azt mondtam neked, hogy ő fog uralkodni népem fölött. 18Saul pedig Sámuelhez lépett a kapu alatt, és megkérdezte: Mondd meg nekem, hol van itt a látó háza? 19Sámuel pedig így felelt Saulnak: Én vagyok az a látó. Menj föl előttem a hegyre, és egyetek ma velem, reggel pedig elbocsátalak, és megmondom neked azt is, ami szívedet nyomja. 20A szamarak miatt pedig, melyek három napja elvesztek, ne aggódjál, mert megtalálták azokat. Különben is kié mindaz, ami becses Izráel népében? Hát nem a tied és atyád egész házáé?! 21Saul azonban így felelt: Hát nem benjámini vagyok-e én, Izráel legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem a legkisebb-e Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért beszélsz hát így hozzám? 22Akkor Sámuel megfogta Sault és a szolgáját, bevezette őket az étkezőhelyre, és nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik mintegy harmincan voltak. 23Sámuel odaszólt a szakácsnak: Hozd elő azt a darabot, amelyet odaadtam neked, és amelyről azt mondtam, hogy tedd félre. 24Akkor a szakács felhozta a combot és ami hozzávaló volt, és Saul elé tette. Sámuel pedig ezt mondta: Íme, a félretett rész, vedd magad elé, és egyél, mert erre az alkalomra tették félre azt számodra, amikorra meghívtam a népet. És Saul együtt evett azon a napon Sámuellel. 25Majd lementek a hegyről a városba, és a ház emeletén beszélgetett Sámuel Saullal. 26De korán fölkeltek. Az történt ugyanis, hogy hajnalhasadáskor Sámuel így kiáltott Saulnak a ház emeletén: Kelj föl, el akarlak bocsátani téged! Ekkor fölkelt Saul, és kimentek kettesben az utcára. 27Mikor pedig leértek a város végére, Sámuel ezt mondta Saulnak: Mondd meg a szolgádnak, hogy kerüljön elénk. Az eléjük került. Te pedig most állj meg, hogy elmondjam neked Isten beszédét.