Sámuel I. könyve 8

1Amikor megöregedett Sámuel, fiait tették bírává Izráel fölött. 2Elsőszülött fiának Jóél volt a neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak. 3De fiai nem az ő útján jártak, hanem telhetetlenek voltak, ajándékot fogadtak el, és elfordították az igaz ítéletet. 4Összegyűlt azért Izráel összes véne, és elmentek Sámuelhez Rámába. 5Azt mondták neki: Íme, megöregedtél, és fiaid nem a te utadon járnak. Most tehát tégy valakit királyunkká, hogy ő ítéljen fölöttünk, amint minden népnél szokás. 6De Sámuelnek nem tetszett ez a beszéd, hogy azt mondták: Adj nekünk királyt, hogy ő bíráskodjon fölöttünk. És az ÚRhoz könyörgött. 7Az ÚR azt mondta Sámuelnek: Fogadd el a nép szavát mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem, hogy ne uralkodjam fölöttük. 8Veled is úgy tesznek, mint ahogy velem cselekedtek attól a naptól kezdve, amelyen kihoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és idegen isteneknek szolgáltak. 9Most azért hallgass a szavukra, de tégy ellenük bizonyságot, és add tudtukra a király jogait, aki uralkodni fog fölöttük. 10Ekkor Sámuel elmondta az ÚR minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle. 11Azt mondta: A királynak, aki uralkodni fog fölöttetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi, és harci szekereihez meg lovasaihoz sorozza be őket, és futnak harci szekere előtt. 12Parancsnokokká teszi őket ezer ember fölött, és hadnagyokká ötven ember fölött. Velük szántatja meg barázdáit, és velük végezteti aratását, általuk készítteti hadi szerszá mait és harci szekereihez az eszközöket. 13Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőnek, szakácsnőnek és sütőasszonynak. 14Elveszi a legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfakertjeiteket, és szolgáinak adja. 15Veteményeitekből és szőlőitekből tizedet szed, és főbb embereinek meg hivatalnokainak adja. 16Elveszi szolgáitokat, szolgálóleányaitokat, legszebb ifjaitokat és még a szamaraitokat is, és a maga dolgát végezteti velük. 17Jószágotokból tizedet szed, ti pedig szolgái lesztek. 18Akkor majd panaszkodni fogtok királyotok miatt, akit magatok választottatok, de az ÚR nem fog meghallgatni benneteket. 19A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és azt mondta: Nem, király legyen fölöttünk! 20Mi is úgy legyünk, mint a többi nép, hogy a királyunk bíráskodik fölöttünk is, előttünk jár, és vezeti harcainkat. 21Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az ÚRnak. 22Az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a szavukra, és adj nekik királyt! És Sámuel ezt mondta Izráel férfiainak: Menjetek haza, mindenki a maga városába!