Sámuel I. könyve 4

1Így jutott el Sámuel beszéde egész Izráelhez. És kiment Izráel a filiszteusok ellen harcolni, és tábort ütöttek Eben-Háézernél, a filiszteusok pedig Afékban vertek tábort. 2Majd csatarendbe álltak a filiszteusok Izráel ellen, és megütköztek, és megverték Izráelt, és levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert. 3Amikor a nép visszatért a táborba, azt mondták Izráel vénei: Vajon miért vert meg minket ma az ÚR a filiszteusok által? Hozzuk el magunkhoz az ÚR szövetségládáját Silóból, hogy jöjjön közénk, és szabadítson meg ellenségeink kezéből! 4Elküldött tehát a nép Silóba, és elhozták onnan a Seregek URának szövetségládáját, aki a kerúbok fölött ül. Ott volt Éli két fia, Hofni és Fineás is Isten szövetségládájával. 5Mikor az ÚR szövetségládája a táborba érkezett, egész Izráel olyan nagy rivalgásban tört ki, hogy megrendült a föld. 6Mikor pedig meghallották a filiszteusok a rivalgás hangját, azt mondták: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a héberek táborában? És mikor megtudták, hogy az ÚR ládája érkezett a táborba, 7félelem szállta meg a filiszteusokat, és azt mondták: Isten jött a táborba! Azt mondták: Jaj nekünk, mert nem történt ilyen soha ezelőtt. 8Jaj nekünk! Kicsoda szabadít meg minket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot a pusztában. 9Legyetek bátrak, és legyetek férfiak, filiszteusok, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, mint ahogy ők szolgáltak nektek. Azért legyetek férfiak, és harcoljatok! 10Megütköztek tehát a filiszteusok, és Izráel vereséget szenvedett, és mindenki a sátrába menekült. A vereség oly nagy volt, hogy Izráelből harmincezer gyalogos hullott el. 11Isten ládáját is elvették, és meghalt Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás. 12Akkor elszaladt a harcból egy ember a Benjámin nemzetségéből, és Silóba ment még aznap, ruháit megszaggatta, és port hintett a fejére. 13Amikor odaért, Éli a székében ült, és az útfélen várakozott, mert szíve aggódott Isten ládájáért. Amikor odaért az az ember, hogy elmondja a hírt a városban, az egész város jajveszékelni kezdett. 14Éli meghallotta a kiáltás hangját, és ezt kérdezte: Micsoda nagy zajongás ez? Az az ember pedig sietve odament, és elmondta Élinek. 15Éli pedig kilencvennyolc esztendős volt, és szeme annyira meghomályosodott, hogy már nem is látott. 16Ez az ember azt mondta Élinek: A harcból jövök, a harcból menekültem meg ma. Éli azt kérdezte: Mi történt, fiam? 17A követ így felelt: Izráel megfutamodott a filiszteusok előtt, és igen nagy veszteség lett a népben. Két fiad, Hofni és Fineás is meghalt, és Isten ládáját is elvették. 18Amikor Isten ládáját említette, Éli hátraesett a székről a kapufélfának, és nyakát szegve meghalt, mert immár öreg és elnehezedett ember volt. És ő negyven esztendeig ítélt Izráel fölött. 19Menye pedig, Fineás felesége, várandós volt. Amikor meghallotta a hírt, hogy Isten ládáját elvették, és apósa meg a férje meghalt, térdre esett, és megszült, mert meglepték a fájdalmak. 20Amikor elalélt, azt mondták a mellette állók: Ne félj, mert fiút szültél! De ő nem felelt, és nem figyelt oda. 21A gyermeket Íkábódnak nevezte el, ami ezt jelenti: Odavan Izráel dicsősége. Mert elvétetett az Isten ládája, és odalett az ő apósa és a férje. 22És ismét ezt mondta: Odavan Izráel dicsősége, mert elvették Isten ládáját.