Sámuel I. könyve 29

1A filiszteusok Aféknál gyűjtötték össze minden seregüket. Izráel pedig a Jezréel melletti forrásnál ütött tábort. 2Amikor a filiszteusok vezérei századaikkal és ezredeikkel vonultak, Dávid a maga embereivel hátul ment Ákissal. 3Akkor azt mondták a filiszteusok vezérei: Mit akarnak ezek a héberek? Ákis azt mondta a filiszteusok vezéreinek: De hiszen ez Dávid, Saulnak, Izráel királyának a szolgája, aki már jó ideje, sőt évek óta nálam van, és nem találtam benne semmi rosszat attól a naptól fogva, hogy átjött, a mai napig. 4De megharagudtak rá a filiszteusok vezérei. Azt mondták neki: Küldd el ezt az embert, térjen vissza a helyére, amelyet kijelöltél neki, ne jöjjön velünk a harcba, nehogy ellenünk forduljon a harcban. Mert ugyan mivel tehetné magát kedvesebbé ura előtt, hacsak nem ezeknek a vitézeknek a fejével? 5Hiszen ez az a Dávid, akiről így énekelnek a körtáncban: Megverte Saul a maga ezrét és Dávid is az ő tízezrét! 6Akkor Ákis hívatta Dávidot, és azt mondta: Él az ÚR, hogy te becsületes vagy, és tetszésemre van mind kimeneteled, mind bejöveteled a táborba, mert semmi rosszat nem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, e mai napig. De a vezérek nem kedvelnek. 7Azért térj vissza, menj el békességben, és semmit se cselekedjél, ami nem tetszik a filiszteusok vezéreinek. 8Dávid ezt felelte Ákisnak: Vajon mit cselekedtem, és mit találtál szolgádban attól a naptól fogva, hogy nálad voltam, a mai napig, amiért ne mehetnék el, és ne harcolhatnék a királynak, az én uramnak ellenségei ellen? 9Ákis pedig így felelt Dávidnak: Tudom. Valóban kedves vagy előttem, mint Isten angyala. De a filiszteusok vezérei azt mondták, hogy el ne jöjj velünk a harcba. 10Azért kelj föl korán reggel urad szolgáival együtt, akik veled együtt jöttek. Keljetek föl korán reggel, mihelyt megvirrad, és menjetek el! 11Dávid azért korán fölkelt embereivel együtt, hogy még reggel elmenjen, és visszatérjen a filiszteusok földjére. A filiszteusok pedig fölvonultak Jezréelbe.