Sámuel I. könyve 28

1Abban az időben a filiszteusok összegyűjtötték seregeiket, hogy Izráel ellen harcoljanak. Ákis azt mondta Dávidnak: Tudd meg, hogy neked és embereidnek is velem kell jönnötök a táborba. 2Dávid pedig így felelt: Akkor majd megtudod, hogy mit tud tenni a te szolgád! Erre Ákis azt mondta Dávidnak: Ezért testőrömmé teszlek mindenkorra. 3Sámuel pedig meghalt, és egész Izráel siratta. Saját városában, Rámában temették el. Saul pedig a varázslókat és a jövendőmondókat eltávolította az országból. 4A filiszteusok tehát összegyűltek, fölvonultak, és tábort ütöttek Súnémnél, Saul pedig összegyűjtötte egész Izráelt, és tábort vertek Gilbóánál. 5Amikor azonban Saul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és szíve igen megrettent. 6Megkérdezte hát Saul az URat, de az ÚR nem felelt neki sem álomlátás, sem az urím, sem a próféták által. 7Akkor Saul azt mondta szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és őt kérdezzem meg. Szolgái pedig azt mondták neki: Íme, Éndórban van egy halottidéző asszony. 8Saul ekkor elváltoztatta külsejét, álruhába öltözött, elment két férfival, és éjjel odaértek az asszonyhoz. Akkor azt mondta neki: Mondj jövendőt nekem halottidézés által, és idézd föl nekem azt, akit mondok neked. 9Az asszony azt mondta neki: Nyilván jól tudod, hogy mit tett Saul: hogy kiirtotta a földről a varázslókat és a jövendőmondókat. Miért akarod hát tőrbe ejteni a lelkemet, hogy megöless? 10Erre Saul megesküdött neki az ÚRra: Él az ÚR, hogy e dolog miatt nem ér büntetés. 11Akkor megkérdezte az asszony: Kit idézzek meg neked? Ő azt felelte: Sámuelt idézd meg nekem. 12Mikor pedig az asszony meglátta Sámuelt, hangosan fölkiáltott, és így szólt Saulhoz: Miért vezettél félre? Hiszen te vagy Saul! 13Erre azt mondta neki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig ezt mondta Saulnak: Istenfélét látok feljönni a földből. 14Ő azt kérdezte: Milyen az alakja? Ő pedig ezt mondta: Egy vénember jön fölfelé, és palást van rajta. Saul megismerte, hogy Sámuel az, és meghajolt arccal a föld felé, és tisztességet tett neki. 15Sámuel pedig ezt mondta Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztél engem? Saul így felelt: Igen nagy szorultságban vagyok. A filiszteusok harcolnak ellenem, Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel már nekem sem próféták által, sem álomlátás által. Azért hívtalak, hogy mondd meg nekem, mit kell cselekednem. 16Sámuel azt mondta: Ugyan miért kérdezel engem, ha az ÚR eltávozott tőled, és ellenségeddé lett? 17Úgy cselekedett az ÚR, ahogy általam megmondta: elvette a királyságot a te kezedből, és a társadnak, Dávidnak adta. 18Azért cselekszik most így veled az ÚR, mert nem hallgattál a szavára, és nem hajtottad végre az ő fölgerjedt haragját Amálékon. 19És az ÚR Izráelt is veled együtt a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszel. Izráel táborát is a filiszteusok kezébe adja az ÚR. 20Akkor Saul hirtelen egész hosszában a földre zuhant, mert nagyon megrémült Sámuel szavaitól. Semmi erő sem volt benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem evett. 21Akkor az asszony Saulhoz ment, és mikor látta, hogy ennyire megrémült, azt mondta neki: Íme, a te szolgálód hallgatott a szavadra, kockára tettem életemet, és megfogadtam szavaidat, amelyeket mondtál nekem. 22Most hát te is hallgass szolgálód szavára, hadd tegyek eléd egy falat kenyeret: egyél, hogy legyen erőd, amikor útra kelsz. 23Ő azonban vonakodott, és azt mondta: Nem eszem. De szolgái és az asszony is unszolták, mire engedett a szavuknak, fölkelt a földről, és felült az ágyra. 24Volt az asszony házánál egy hízott borjú, és azt sietve levágta. Azután lisztet vett, meggyúrta, és kovásztalan pogácsát sütött. 25Ezt Saul és a szolgái elé vitte, és azok ettek. Azután fölkeltek, és elmentek azon az éjszakán.