1 (24,2) Amikor Saul visszatért a filiszteusok üldözéséből, megüzenték neki: Íme, Dávid Éngedi pusztájában van!

2 (24,3) Erre Saul maga mellé vett egész Izráelből háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a vadkecskék kőszikláján.

3 (24,4) Eljutott az út menti juhaklokhoz, ahol egy barlang is van. És Saul bement oda, hogy szükségét végezze, Dávid és emberei pedig a barlang rejtekében voltak.

4 (24,5) Akkor azt mondták Dávidnak az emberei: Íme, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az ÚR: Íme, kezedbe adom ellenségedet, tégy vele, amit jónak látsz. Akkor fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a szárnyát.

5 (24,6) Dávid szíve megesett rajta, miután levágta Saul köpenyének a szárnyát,

6 (24,7) és azt mondta embereinek: Oltalmazzon meg engem az ÚR attól, hogy ilyen dolgot cselekedjem az én uram, az ÚR fölkentje ellen, hogy kezet emeljek rá. Mert az ÚR fölkentje ő.

7 (24,8) Akkor Dávid kemény szavakkal megfeddte embereit, és nem engedte meg nekik, hogy Saulra támadjanak. Miután pedig Saul elindult a barlangból, és elment az úton,

8 (24,9) Dávid is fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Saul után: Uram, király! Mikor pedig Saul hátratekintett, Dávid arccal a földig hajolt, és leborult előtte.

9 (24,10) Akkor Dávid ezt mondta Saulnak: Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják: Íme, Dávid a vesztedre tör?

10 (24,11) Íme, a mai napon saját szemeddel láthattad, hogy az ÚR kezembe adott téged a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és azt mondtam: Nem emelem föl kezemet az én uram ellen, mert az ÚR fölkentje ő.

11 (24,12) Nézd csak, atyám, nézd! Igen, itt van a köpenyed szárnya a kezemben, mert amikor levágtam azt, nem öltelek meg téged! Azért értsd meg ebből, és lásd be, hogy nincs az én kezemben hamisság és semmi gonoszság. Nem vétkeztem ellened, de te mégis életem után leselkedsz, hogy elveszítsed.

12 (24,13) Az ÚR tegyen ítéletet köztem és közted, és álljon bosszút az ÚR érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened!

13 (24,14) Ahogy a régi példabeszéd mondja: a gonoszoktól gonoszság származik, de én nem emelem föl kezemet ellened.

14 (24,15) Ki ellen vonult ki Izráel királya? Kit üldözöl? Egy holt ebet vagy egy bolhát?

15 (24,16) Legyen azért az ÚR ítélőbíró, és ő tegyen ítéletet köztem és közted. Tekintsen ügyemre, és perelje peremet, és szabadítson meg engem a kezedből.

16 (24,17) Amikor Dávid elmondta ezeket a szavakat Saul előtt, ő ezt mondta: A te szavad-e ez, Dávid fiam? És Saul fennhangon sírni kezdett.

17 (24,18) Majd azt mondta Dávidnak: Te igazságosabb vagy nálam, mert jót cselekedtél velem, pedig én rosszal fizettem neked.

18 (24,19) És értésemre adtad nekem a mai napon, hogy milyen jót tettél velem, hogy az ÚR a kezedbe adott engem, és te mégsem öltél meg.

19 (24,20) Mert ha valaki megtalálja ellenségét, békében útjára bocsátja-e? Ezért hát fizessen neked jóval az ÚR azért, amit ma tettél velem.

20 (24,21) Most pedig, mivel tudom, hogy te király leszel, és Izráel királysága a te kezedben állandó lesz,

21 (24,22) esküdj meg nekem az ÚRra, hogy nem fogod kiirtani utódaimat, és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából!

22 (24,23) Dávid megesküdött Saulnak, és Saul hazament, Dávid és emberei pedig fölmentek a sziklavárba.