Sámuel I. könyve 22

1Elment onnan Dávid, és az Adullámbarlangba menekült. Amikor meghallották ezt testvérei és apjának egész háza népe, odamentek hozzá. 2És hozzá gyülekezett mindenféle sanyargatott nép, mindazok, akiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig a vezérük lett. Mintegy négyszázan voltak vele. 3Onnan Micpébe, Móáb földjére ment Dávid, és azt mondta Móáb királyának: Hadd jöjjön ide hozzátok apám és anyám, amíg meg nem tudom, hogy mit fog cselekedni velem Isten. 4És Móáb királyához vitte őket, és ott maradtak vele mindaddig, amíg Dávid a sziklavárban volt. 5Gád próféta azonban azt mondta Dávidnak: Ne maradj a várban, hanem indulj, és menj el Júda földjére! Ezért Dávid elment, és eljutott Heret erdejébe. 6De meghallotta Saul, hogy felbukkant Dávid és azok az emberek, akik vele voltak. Saul pedig Gibeában tartózkodott a hegyen egy tamariszkuszfa alatt, dárdája a kezében volt, és szolgái mindnyájan mellette álltak. 7Akkor Saul azt mondta szolgáinak, akik mellette álltak: Hallgassatok meg, Benjámin fiai! Netalán Isai fia ad nektek mindnyájatoknak szántóföldet és szőlőhegyet, és ő tesz titeket ezredesekké és századosokká, 8hogy mindnyájan pártot ütöttetek ellenem? És senki sincs, aki fölfedte volna, hogy fiam szövetséget kötött Isai fiával ellenem? És senki sincs közöttetek, aki megszánna, és megmondaná nekem, hogy saját fiam fellázította ellenem a szolgámat, hogy leselkedjék rám, amint ez a mai napon is kitűnt? 9Akkor így felelt az edómi Dóég, aki Saul szolgái között állt: Én láttam, hogy Isai fia Nóbba ment Ahitúb fiához, Ahimelek paphoz, 10ő megkérdezte ügyében az URat, élelmet adott neki, sőt a filiszteus Góliát kardját is nekiadta. 11Erre hívatta a király Ahimelek papot, Ahitúb fiát és atyjának egész háza népét, a papokat, akik Nóbban voltak. El is jöttek mindnyájan a királyhoz. 12És Saul így szólt: Hallgass ide, Ahitúb fia! Ő pedig ezt mondta: Itt vagyok, uram. 13Saul azt kérdezte tőle: Miért ütöttetek pártot ellenem, te és Isai fia, amikor kenyeret és kardot adtál neki, sőt megkérdezted Istent is az ő érdekében, hogy fellázadjon ellenem, és leselkedjék rám, mint ahogy most történik? 14Ahimelek ezt felelte a királynak: Összes szolgád közül van-e hűségesebb Dávidnál, a király vejénél, a testőrség parancsnokánál, aki tisztelt és megbecsült ember a házadban? 15Vajon csak ma kezdtem-e Istent megkérdezni őérte? Távol legyen tőlem! Ne tulajdonítson ilyet a király a szolgájának, sem atyám egész háza népének, mert erről a dologról semmit sem tud szolgád, sem kicsit, sem nagyot. 16A király pedig azt mondta: Meg kell halnod, Ahimelek, neked és atyád egész háza népének! 17És azt mondta a király a mellette álló fegyvereseknek: Vegyétek körül és öljétek meg az ÚR papjait, mert az ő kezük is Dávid mellett volt, mert tudták, hogy szökésben van, és mégsem mondták meg nekem. A király szolgái azonban nem akartak kezet emelni az ÚR papjaira és rájuk támadni. 18Akkor ezt mondta a király Dóégnak: Fordulj ellenük te, és támadj te a papokra. Erre ellenük fordult az edómi Dóég, és ő rohant rá a papokra. Nyolcvanöt embert ölt meg aznap, akik gyolcs éfódot viseltek. 19Nóbot, a papok városát is fegyver élével vágatta le, férfiakat és asszonyokat, gyermekeket és csecsemőket, ökröt, szamarat és bárányt egyaránt. 20Ahitúb fiának, Ahimeleknek egyik fia azonban, akit Ebjátárnak hívtak, elmenekült, és Dávidhoz szökött. 21Ebjátár elmondta Dávidnak, hogy Saul megölette az ÚR papjait. 22Dávid pedig azt mondta Ebjátárnak: Tudtam én azt már aznap, hogy az edómi Dóég biztosan megmondja Saulnak, hiszen ott volt. Én okoztam apád egész háza népének a vesztét. 23Maradj nálam, ne félj. Mert aki engem halálra keres, az tör a te életedre is; azért te biztonságban leszel mellettem.