Sámuel I. könyve 17

1A filiszteusok összegyűjtötték seregeiket a harcra. A júdabeli Szókónál gyűltek össze, és tábort ütöttek Szókó és Azéká között Efesz-Dammimnál. 2Saul és az izráeliek is összegyűltek, tábort ütöttek az Élá völgyében, és csatarendbe álltak a filiszteusok ellen. 3A filiszteusok az innenső hegyen álltak, az izráeliek pedig a túlsó hegyen, úgy, hogy a völgy közöttük volt. 4A filiszteusok táborából előlépett egy kiváló harcos, akit Góliátnak hívtak, és Gát váro sá ból származott. Magassága hat könyök és egy arasz volt. 5Fején rézsisak volt, és pikkelyes páncélba volt öltözve. A páncél súlya pedig ötezer rézsékelnyi volt. 6Lábán réz lábpáncél és vállain rézpajzs volt. 7Lándzsája nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, lándzsája hegye pedig hatszáz sékel súlyú vasból volt, és egy pajzshordozó ment előtte. 8Megállt, és így kiáltott oda Izráel csatasorainak: Miért vonultatok ki, és miért készülődtök harcra? Én filiszteus vagyok, ti pedig Saul szolgái. Válasszatok ki ezért magatok közül egy embert, és jöjjön ide hozzám. 9Ha meg mer velem vívni, és legyőz, akkor mi a ti szolgáitok leszünk. De ha én győzöm le és megölöm őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk. 10Ezt is mondta még a filiszteus: Én ma gyalázattal illetem Izráel seregét. Állítsatok hát ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással. 11Amikor meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek, és igen féltek. 12Dávid egy Júda városából, Betlehemből való efrátai embernek volt a fia, akit Isainak hívtak, és nyolc fia volt. Ez a férfi Saul idejében idős, előrehaladt korú ember volt. 13Isai három idősebbik fia Saullal elment a háborúba. E három fiának, akik a háborúba mentek, ez volt a neve: az idősebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Sammá. 14Dávid volt a legkisebb. Amikor a három legidősebb elment Saullal, 15Dávid elment Saulhoz, de visszatért, hogy apja juhait őrizze Betlehemben. 16A filiszteus pedig előjött reggel és este, és kiállt negyven napon át. 17Isai egyszer azt mondta fiának, Dávidnak: Vedd testvéreid számára ezt az efa pörkölt búzát és ezt a tíz kenyeret. Siess, vidd el a táborba bátyáidhoz. 18Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-e, és hozz tőlük jelet. 19Saul velük együtt és egész Izráellel az Élá völgyében harcban áll a filiszteusokkal. 20Fölkelt tehát Dávid korán reggel, a nyájat egy pásztorra bízta, fogta a dolgokat, és elment, ahogy meghagyta neki Isai. Amikor eljutott a tábor széléig, a sereg éppen csatarendbe állt, és harci zajt támasztott. 21Csatarendbe állt Izráel meg a filiszteusok is: csatasor csatasorral szemben. 22Akkor Dávid rábízta a holmiját arra, aki a harci fölszerelést őrizte, és elfutott a harctérre. Odaérve kérdezősködött bátyjai hogyléte felől. 23Amíg velük beszélgetett, íme, a Góliát nevű filiszteus harcos, aki Gátból való volt, előjött a filiszteusok csatasorából, és most is hasonlóképpen beszélt; Dávid pedig meghallotta ezt. 24Amikor az izráeliek látták azt a férfit, mindnyájan elfutottak előle, mert nagyon féltek. 25Azt mondták az izráeliek: Láttátok-e azt a férfit, aki előállt? Azért állt elő, hogy gyalázza Izráelt. Ha valaki megölné, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is hozzáadná, és atyjának házát szabaddá tenné Izráelben. 26Dávid megkérdezte a mellette álló embereket: Mi történik azzal az emberrel, aki megöli ezt a filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét?! 27A nép pedig az előbbi beszéd szerint elmondta, hogy mire számíthat az az ember, aki megöli őt. 28Amikor legidősebb testvére, Eliáb meghallotta, hogy az emberekkel beszél, igen megharagudott Dávidra, és azt mondta: Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szíved álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet! 29Dávid pedig így felelt: De hát most mit tettem? Hiszen csak beszélgettünk. 30Azután másvalakihez fordult, és ugyanazt kérdezte, mint korábban, és az is, meg a hadinép is az előbbi beszéd szerint válaszolt neki. 31Amikor meghallották, mit beszélt Dávid, elmondták Saulnak, ő pedig magához hívatta. 32Dávid ezt mondta Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt. Elmegy a szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal. 33Saul pedig azt mondta neki: Nem mehetsz te e filiszteus ellen, hogy megvívj vele, mert te gyermek vagy, ő pedig harcedzett férfi, ifjúságától fogva. 34Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett. Ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, 35utánamentem, leütöttem, kiszabadítottam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem és megöltem. 36Szolgád megölte az oroszlánt is, és a medvét is. Így történik majd ezzel a körülmetéletlen filiszteussal is, mint azokkal, mert gyalázattal illette az élő Isten seregét. 37És folytatta Dávid: Az ÚR, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve karmaiból, meg fog szabadítani engem e filiszteus kezéből is. Saul erre így felelt Dávidnak: Eredj el hát, és az ÚR legyen veled! 38És felöltöztette Dávidot a saját harci ruhájába: rézsisakot tett a fejére, és páncélba öltöztette. 39Azután Dávid felkötötte kardját a harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. Ekkor Dávid így szólt Saulhoz: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam. És levette azokat magáról. 40Kezébe vette botját, kiválasztott magának a patakból öt sima kövecskét, eltette azokat pásztortáskájába, azaz a tarisznyájába, amely vele volt, és parittyájával a kezében közeledett a filiszteushoz. 41Akkor elindult a filiszteus is, és közeledett Dávidhoz. Az az ember pedig, aki a pajzsát hordozta, előtte ment. 42Mikor pedig odatekintett a filiszteus, és meglátta Dávidot, lenézte őt, mert ifjú volt, pirospozsgás és szép tekintetű. 43A filiszteus ezt mondta Dávidnak: Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz rám? És szidalmazta Dávidot és az ő Istenét. 44Még ezt is mondta Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak! 45Dávid pedig így felelt a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek URának, Izráel seregei Istenének a nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél. 46A mai napon kezembe ad téged az ÚR, megöllek, és levágom a fejedet. A filiszteusok seregének tetemeit pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. 47És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az ÚR, mert az ÚRé a had, és ő a kezünkbe ad titeket. 48Mikor a filiszteus felkészült, és Dávid felé közeledett, Dávid is sietett és futott a viadalra a filiszteus elé. 49Benyúlt a tarisznyájába, kivett onnan egy követ, elhajította a parittyájával, és úgy homlokon találta a filiszteust, hogy a kő a homlokába fúródott, és ő arccal a földre esett. 50Így Dávid erősebb volt a filiszteusnál parittyával és kővel. Legyőzte a filiszteust és megölte, pedig kard sem volt a kezében. 51Ekkor odafutott Dávid, ráállt a filiszteusra, fogta annak kardját, kirántotta a hüvelyéből, és levágta a fejét. Így ölte meg. A filiszteusok pedig, amint meglátták, hogy meghalt a hősük, megfutamodtak. 52Ekkor fölkeltek Izráel és Júda férfiai, és csatakiáltással üldözőbe vették a filiszteusokat a völgyön át Ekrón kapujáig. És hullottak a filiszteusok sebesültjei a Saaraim felé vezető úton egészen Gátig és Ekrónig. 53Azután visszatértek Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből, és feldúlták a táborukat. 54Dávid pedig fölvette a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig a maga sátrában helyezte el. 55Saul pedig, amikor látta, hogy Dávid kiment a filiszteus elé, azt kérdezte Abnértól, a sereg fővezérétől: Abnér! Kinek a fia ez a gyermek? Abnér így felelt: Él a lelked, ó, király, hogy nem tudom! 56A király erre azt mondta: Kérdezd meg, hogy kinek a fia ez az ifjú! 57Amikor visszajött Dávid, miután megölte a filiszteust, fogta őt Abnér, és Saulhoz vitte. A filiszteus feje pedig még a kezében volt. 58Saul megkérdezte tőle: Kinek a fia vagy te, ó, ifjú? Dávid pedig így felelt: Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia vagyok.