Sámuel I. könyve 16

1Majd azt mondta az ÚR Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt, holott én elvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel fölött? Töltsd meg a szarudat olajjal, és indulj el. Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt. 2Sámuel pedig azt mondta: Hogyan mehetnék oda? Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd azt: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. 3Hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedj: azt kend föl nekem, akit mondani fogok neked. 4Sámuel megtette, amit az ÚR mondott, és elment Betlehembe. A város vénei pedig megijedtek, elébe mentek, és azt kérdezték: Békességes-e a jöveteled? 5Ő pedig így felelt: Békességes. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg hát magatokat, és gyertek el velem az áldozatra. Aztán megszentelte Isait és fiait, és elhívta őket az áldozatra. 6Mikor pedig odamentek, és meglátta Eliábot, azt gondolta: Bizonyára ő az ÚR fölkentje! 7Az ÚR azonban azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, se termetes növését, mert én megvetettem őt. Mert az ÚR nem azt nézi, amit az ember. Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. 8Erre Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé. Ő azonban azt mondta: Ő sem az, akit az ÚR választott. 9Azután Sammát vezette oda Isai. De ő azt mondta: Ez sem az, akit az ÚR választott. 10És így odavezette Isai Sámuel elé mind a hét fiát. Sámuel pedig azt mondta Isainak: Nem közülük választott az ÚR. 11Akkor azt mondta Sámuel Isainak: Minden fiad itt van? Ő pedig így felelt: Hátravan még a legkisebb, de ő a juhokat őrzi. Sámuel azt mondta neki: Küldj el érte, és hozasd ide őt, mert addig nem ülünk le, amíg ide nem jön. 12Elküldött tehát érte, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás volt, szép szemű és kedves tekintetű. Akkor azt mondta az ÚR: Kelj föl, és kend föl, mert ő az! 13Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az ÚR lelke hatalmasan Dávidra szállt. Azután fölkelt Sámuel, és elment Rámába. 14És az ÚR lelke eltávozott Saultól, és a gonosz lélek kezdte gyötörni őt, amelyet az ÚR küldött. 15Saul szolgái ezt mondták neki: Íme, most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör. 16Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, akik körülötted vannak, hogy keressenek egy olyan embert, aki jól tudja pengetni a hárfát, és amikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, hárfázzon, hogy megkönnyebbülj. 17Erre Saul azt mondta szolgáinak: Keressetek hát nekem egy olyan embert, aki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám. 18Akkor az egyik szolga így válaszolt: Íme, én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud hárfázni, aki erős vitéz és jó harcos, értelmes és szép ember, és az ÚR vele van. 19Ezért Saul követeket küldött Isaihoz, és ezt üzente: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhok mellett van. 20Isai pedig vett egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldte Saulnak fia, Dávid által. 21Mikor pedig Dávid elment Saulhoz, és megállt előtte, az nagyon megszerette, és fegyverhordozója lett neki. 22És elküldött Saul Isaihoz ezzel az üzenettel: Hadd maradjon Dávid nálam, mert igen megkedveltem. 23És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle.