Sámuel I. könyve 10

1Akkor elővette Sámuel az olajos szelencét, töltött belőle Saul fejére, megcsókolta őt, és ezt mondta: Hát nem kent-e föl téged az ÚR az ő öröksége fejedelmévé? 2Amikor most elmész tőlem, két emberrel fogsz találkozni Ráhel sírja mellett, Benjámin határában, Celcahnál. Ők azt mondják majd neked: Megtalálták a szamarakat, amelyeknek keresésére indultál. Apád elvetette már a szamarak gondját, miattad aggódik, és ezt mondta: Mit tegyek a fiamért? 3Amikor továbbmész onnan, a Tábór tölgyfájához érkezel, és három ember fog találkozni veled, akik Istenhez mennek föl Bételbe. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három egész kenyeret, a harmadik egy tömlő bort. 4Békességgel köszöntenek, és két kenyeret adnak neked; te pedig fogadd el azokat tőlük. 5Azután eljutsz Isten halmára, ahol a filiszteusok őrségei vannak. Mikor pedig bemész oda a városba, egy csapat prófétával fogsz találkozni, akik a hegyről jönnek le; lant, dob, fuvola és citera lesz náluk, ők maguk pedig prófétálnak. 6Akkor az ÚR lelke rád fog szállni, velük együtt fogsz prófétálni, és más emberré leszel. 7Mikor pedig mindezek a jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mindazt, amire módot találsz, mert veled lesz az Isten. 8Most hát menj le előttem Gilgálba, és íme, én majd lemegyek hozzád, hogy égőáldozatot mutassak be, és hálaáldozatot áldozzam. Hét napig várakozzál, míg hozzád érkezem, és akkor tudtodra adom, hogy mit kell tenned. 9S amint megfordult, hogy Sámueltől eltávozzék, Isten megváltoztatta a szívét; és beteljesedtek rajta mindazok a jelek azon a napon. 10Mert mikor odaértek a halomhoz, íme, próféták serege jött vele szembe, és Isten lelke reászállt, és velük együtt prófétált. 11Mindazok, akik azelőtt ismerték, amikor látták, hogy íme, a prófétákkal együtt prófétál, azt mondták egymás között: Mi lelte Kís fiát? Hát Saul is a próféták között van? 12És egyikőjük megszólalt: Vajon kicsoda a próféták atyja? Azért lett szólásmondássá: Hát már Saul is a próféták között van? 13És mikor befejezte a prófétálást, fölment a magaslatra. 14Saul nagybátyja pedig megkérdezte őt és a szolgáját: Hol jártatok? Ő azt felelte: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez mentünk. 15Akkor így szólt Saulhoz a nagybátyja: Ugyan, mondd el nekem, mit mondott nektek Sámuel! 16Saul azt felelte nagybátyjának: Világosan megmondta nekünk, hogy megtalálták a szamarakat. De amit a királyságról mondott, azt nem mondta el neki. 17Ezután Sámuel összehívta a népet az ÚRhoz Micpába. 18Ezt mondta Izráel fiainak: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból, és én szabadítottalak meg benneteket az egyiptomiak kezéből és mindazoknak az országoknak a kezéből, amelyek sanyargattak titeket. 19Ti pedig most elvetettétek Isteneteket, aki megszabadított minden bajotokból és nyomorúságotokból, és azt mondtátok neki: Adj királyt nekünk! Most hát álljatok az ÚR színe elé törzsenként és nemzetségenként. 20És amikor Sámuel fölvonultatta Izráel valamennyi törzsét, a sorsvetés Benjámin törzsére esett. 21Akkor fölvonultatta Benjámin törzsét nemzetségenként, és a sors a Matri nemzetségére esett. Majd Kís fiára, Saulra esett a sors, de amikor keresték, nem találták meg. 22Ekkor megkérdezték ismét az URat: Vajon csakugyan eljön-e ide az az ember? És az ÚR azt felelte: Íme, ő elrejtőzött a holmik közé. 23Akkor odafutottak, és előhozták onnan. Amikor a nép közé állt, egy fejjel kimagaslott az egész nép közül. 24Sámuel azt mondta a népnek: Látjátok, kit választott az ÚR? Nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Ekkor fölkiáltott az egész nép, és azt mondta: Éljen a király! 25Sámuel pedig kihirdette a nép előtt a király jogait, beírta egy könyvbe, és letette az ÚR elé. Majd elbocsátotta az egész népet, mindenkit a maga házához. 26Azután Saul is elment haza Gibeába, és vele mentek azok a vitézek, akiknek szívét Isten erre indította. 27Néhány kaján ember azonban azt mondta: Ugyan mit segíthet ez rajtunk? És megvetették őt, és ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett, mintha semmit sem hallott volna.