1 Boáz pedig odament a városkapuhoz, és ott leült. És íme, arra ment az a legközelebbi rokon, akiről Boáz beszélt, és ezt mondta neki: Gyere csak, ülj ide, atyámfia. És az odament és leült.

2 Ekkor ő maga mellé vett tíz férfit a város vénei közül, és ezt mondta: Üljetek ide! Erre azok leültek.

3 Ekkor Boáz így szólt a legközelebbi rokonhoz: Azt a darab szántóföldet, amely a mi atyánk fiáé, Elimeleké volt, eladja Naomi, aki hazajött Móáb mezejéről.

4 Én pedig gondoltam, hogy tudomásodra hozom, és megmondom: Vedd meg az itt ülők előtt és népem vénei előtt. Ha megváltod, váltsd meg. De ha nem váltod meg, jelentsd ki előttem, hogy tudjam. Mert rajtad kívül nincs, aki megválthatná, és utánad én következem. Ő így felelt: Megváltom.

5 Boáz erre azt mondta: Amely napon megveszed a szántóföldet Naomi kezéből, akkor a móábi Ruthot, a meghaltnak feleségét is el kell venned, hogy fenntartsd a megholtnak nevét az örökségében.

6 Erre a legközelebbi rokon ezt felelte: Nem válthatom meg magamnak, mert akkor a magam örökségét elveszítem. Váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom ezt meg.

7 Régen az volt a szokás Izráelben a vagyonmegváltás vagy csere alkalmával, hogy a dolog megerősítésére a férfi lehúzta a saruját, és odaadta felebarátjának. Ez volt az átruházás módja Izráelben.

8 Ezért a legközelebbi rokon azt mondta Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját.

9 Boáz ekkor így szólt a vénekhez és az egész néphez: Ti vagytok ma a tanúim, hogy megvettem mindent Naomi kezéből, ami Elimeleké volt, és mindent, ami Kiljóné és Mahlóné volt.

10 Sőt a móábi Ruthot, Mahlón feleségét is feleségül vettem, hogy fenntartsam nevét a megholtnak az örökségében, és ne vesszen ki a megholtnak neve az ő rokonságából és az ő lakóhelyének kapujából. Tanúim vagytok ma.

11 Erre az egész nép, amely a kapunál volt, és a vének kijelentették: Tanúk vagyunk! Tegye az ÚR azt az asszonyt, aki a házadba megy, olyanná, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyűjts vagyont Efrátában, és szerezz nevet Betlehemben.

12 Házad legyen olyan, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának, attól az utódodtól, akit az ÚR ad majd neked ettől az asszonytól.

13 Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett. És bement hozzá, és megadta az ÚR, hogy fogant méhében, és fiút szült.

14 Akkor azt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az ÚR, aki ma nem engedte meg, hogy rokoni támasz nélkül maradj. Legyen híres az ő neve Izráelben!

15 Legyen ő lelked megvidámítója és vénséged istápolója, mert menyed szülte őt, az, aki szeret téged, és aki többet ér neked hét fiúnál.

16 Ekkor megfogta Naomi a gyermeket, ölébe vette, és dajkája lett neki.

17 A szomszédasszonyok pedig nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Naominak. És elnevezte Óbédnak. Ő az apja Isainak, Dávid apjának.

18 Ezek Pérec utódai: Pérec nemzette Hecrónt,

19 Hecrón nemzette Rámot, Rám nemzette Ammínádábot.

20 Ammínádáb nemzette Nahsónt, Nahsón nemzette Szalmónt.

21 Szalmón nemzette Boázt, és Boáz nemzette Óbédot.

22 Óbéd nemzette Isait, Isai pedig nemzette Dávidot.