Ruth könyve 3

1Egyszer azt mondta neki Naomi, az anyósa: Édes leányom! Ne keressek-e neked nyugodalmat, hogy jól legyen dolgod? 2Hát nem rokonunk-e Boáz, akinek szolgálóival voltál? Íme, ő ma éjjel árpát szór a szérűn. 3Azért fürödj meg, kend meg magadat, vedd föl a legszebb ruhádat, és menj le a szérűre. De ne mutatkozz addig a férfi előtt, amíg be nem fejezi az evést és az ivást. 4Majd ha lefekszik, jegyezd meg azt a helyet, ahol nyugszik, menj oda, hajtsd föl a takarót a lábánál, és feküdj oda. Ő majd megmondja neked, mit cselekedjél. 5Ruth ezt mondta neki: Mindazt, amit tanácsolsz, megteszem. 6Lement hát a szérűre, és mindent úgy tett, ahogy anyósa tanácsolta. 7Boáz evett, ivott, és vidám kedve támadt. Majd elment, hogy lefeküdjék az asztag mellett. Ruth erre titkon odament, felhajtotta lábánál a takarót, és oda lefeküdt. 8Éjféltájban történt, hogy fölriadt a férfi, és megfordult. S íme: egy asszony fekszik a lábánál! 9Megkérdezte: Ki vagy te? Ő azt mondta: Ruth vagyok, a te szolgálód. Terítsd hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon. 10Ő így válaszolt: Áldjon meg az ÚR téged, édes leányom! Szeretetedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. 11Ne félj hát, édes leányom! Mindent megteszek neked, amit mondasz. Mert mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy. 12Való igaz, hogy közeli rokon vagyok, de van nálam még közelebbi rokon is. 13Ma éjjel aludj itt, s majd reggel, ha ő vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, váltson meg téged. Ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az ÚR! Aludj azért itt reggelig. 14Így hát ott nyugodott az ő lábánál reggelig, és fölkelt oly korán, mielőtt az ember fölismerhetné a másik embert. Boáz ugyanis megparancsolta: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérűn járt. 15Majd ezt mondta: Add ide a nagy kendődet, amely rajtad van, és tartsd ide. Ő odatartotta. Boáz pedig hat mérő árpát mért bele, és föladta a hátára, ő pedig bement vele a városba. 16Elment az anyósához, aki megkérdezte: Hogy vagy, édes leányom? Erre elbeszélt neki mindent, amit az a férfi cselekedett vele. 17És azt mondta: Ezt a hat mérő árpát adta nekem, így szólván: Ne menj üres kézzel anyósodhoz! 18Naomi így válaszolt: Légy veszteg, leányom, míg megtudod, hogyan dől el a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg véghez nem viszi a dolgot még ma.