Ruth könyve 2

1Volt Naominak egy rokona a férje után, egy jómódú, derék ember Elimelek nemzetségéből, név szerint Boáz. 2Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Kérlek, hadd menjek ki a mezőre, hogy kalászokat szedegessek az után, akinek szeme előtt kedvességet találok. Ő azt mondta: Menj, édes leányom! 3Elment hát, és odaérkezve szedegetett a mezőn az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből való Boáz szántóföldjére jutott. 4Boáz éppen akkor jött Betlehemből, és így szólt az aratókhoz: Az ÚR legyen veletek! Ők így válaszoltak: Áldjon meg téged az ÚR! 5Majd Boáz így szólt annak a szolgájának, aki az aratók felügyelője volt: Kinek a leánya ez? 6Az aratók felügyelője így felelt: Az a móábi leány ez, aki Naomival jött Móáb mezejéről. 7Ő kérte: Hadd szedegessek, kérlek, és hadd tallózgassak a kévék közt az aratók után. Így jött ide, és itt maradt reggeltől fogva mindeddig. Csak éppen most pihent egy keveset a házban. 8Boáz ezt mondta Ruthnak: Ugyan hallod-e, édes leányom! Ne menj szedegetni más mezőre. Ne menj el innen, hanem maradj mindenütt a szolgálóim nyomában. 9Szemed legyen a mezőn, amelyet aratnak, és járj utánuk. Íme, meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek. 10Akkor ő arcra borult, meghajolt a földig, és ezt mondta neki: Miért vagy ilyen kedves hozzám, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok? 11Boáz pedig így felelt: Bizony elmondtak nekem mindent, amit anyósoddal tettél férjed halála után, hogy elhagytad apádat és anyádat és a szülőföldedet, és ahhoz a néphez jöttél, amelyet nem ismertél azelőtt. 12Fizessen meg az ÚR a te tettedért, és legyen teljes a jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. 13Ő pedig ezt mondta: Hálás vagyok kedvességedért, uram, mert megvigasztaltál engem, és szívélyesen beszéltél szolgálóddal, holott én nem a te szolgálóleányaid közül való vagyok. 14Az evés idején így szólt neki Boáz: Jöjj ide, egyél a kenyérből, és mártsd falatodat az ecetes lébe. És ő leült az aratók mellé. Boáz pörkölt gabonát nyújtott neki, és evett, s jóllakott, sőt még hagyott is. 15Azután felállt, hogy tovább szedegessen, és Boáz azt parancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és meg ne pirongassátok! 16Sőt húzogassatok ki neki a kévékből is, hagyogassatok el, hogy fölszedhesse, és ne dorgáljátok meg. 17Így szedegetett a mezőn egész estig, és mikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy efa árpa lett belőle. 18Akkor fölvette, bement a városba, és megmutatta anyósának, amit szedegetett. Azután elővette és odaadta neki, amit meghagyott, miután jóllakott. 19Erre azt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél ma, hol munkálkodtál? Áldott legyen, aki rád tekintett. És ő elbeszélte anyósának, hogy kinél munkálkodott. Azt mondta: Annak a férfinak a neve, akinél ma munkálkodtam, Boáz. 20Ekkor Naomi így szólt a menyéhez: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg irgalmasságát az élőktől és a holtaktól! Ezután azt mondta neki Naomi: Közeli rokonunk az a férfi, a legközelebbi rokonaink közül való. 21Akkor a móábi Ruth így szólt: Még azt is mondta nekem: Menj mindenütt a munkásaim után, amíg csak be nem fejezik nálam az egész aratást. 22Naomi azt mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, édes leányom, hogy az ő szolgálóival jársz, így nem fognak téged háborgatni más mezőn. 23Így járt ő mindenütt Boáz szolgálói után, szedegetve, míg az árpa és a búza aratása be nem fejeződött. És az anyósánál lakott.